Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 167 címerábra borítása (E, K, T); VI. vizsgáljuk a mellékcímerábrákat, -mezőket, a boglárpajzsot és a kiegészítő címerelemeket (sisakdísz, egyéb kiegészítő címerelemek). A címerhatározás elmélete Az általunk megalkotott szabályok mögött egységes, komplex és dinamikus klaszszifikációs rendszer áll, melyből a címerpajzsok (megrajzolásának) genetikus eredete (címergyakorlati elv) és maguk a szabályok is levezethetők (címerelméleti elv). Meg kell tehát magyaráznunk az általunk alkotott szabályokat, hogy láthassuk a címertani és -határozói rendszer alapelvét (rendszertani elv), mely a címerleírásnak, a címerrendszertannak és az elméleti heraldikának is kiinduló pontja (klasszifikációs elv). Úgy véljük, hogy a szabályok magyarázatára és a címerrendszertan felépítésére a legjobb módszer a címerek morfogenetikus szemlélete. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a címerek megrajzolásakor a kezdeteknél mindig az üres pajzs áll. Ez a tény determinálja a címerszabályokat és a szabályok által létrehozott teljes rendszert is. A pajzsnak ugyanis meghatározott alakja van, ami behatárolja és kijelöli a díszítés lehetséges módjait. A díszítés szerkezete, bonyolultsági foka stb. ugyanis az emberi percepciós képességek és a rendelkezésre álló szabad tér függvénye. A morfogenetikus módszer az egyes alkotórészek,pajzselemek (tehát a címerpajzs objektumai és kölcsönös elrendezésük) létrejöttének kapcsolatait vizsgálja. Ezért különbséget kell tennünk a címerleírás és a címerhatározás szempontjai között. A címerleírás definíciói a -határozás számára gyakran pontatlanok (főképp a címerábrák megkülönböztető jegyei tekintetében) és következetlenek. Arra kell tehát törekedni, hogy ezen különbségek minél kisebbek legyenek. Pontos leírás híján ugyanazon címert különbözőképp lehet megrajzolni. Ezen — mint láttuk — a megkülönböztető jegyek némi pontosításával sokat lehet segíteni. Semmi sem pótolja azonban az eredeti címerrajzot. A címerhatározás címerelmélete (tehát címerleírása) magát a pajzsot elemzi, annak borítását, osztását és a pajzsmezőben elhelyezkedő címerábrák kölcsönös viszonyát pontos morfológiai és genetikai összefüggések szerint. Ez a szemléletmód elősegíti a címerelmélet egységesítését, a címerleírási rendszerek effektívvé tételét; a címerrendszertant és a klasszifikációt logikailag rendezi, pontos szabályokat hoz létre, tehát egységes szisztémát képez, mely néhány közös jegy és szabály által leírható és definiálható. Ezen rendszerben bármely tetszőleges (szabályos) címer elhelyezhető és visszakereshető. A címerhatározás és klasszifikáció elmélete egyrészt „periódusos rendszernek" tekinthető (mint Mengyelejev hasonló kémiai rendszere), melyben a létező és a még nem létező címereknek meghatározott rendszertani helye van; másrészt matrix-rendszernek is nevezhető (mint Jakobson fonetikai rendszere, mely a bináris elv alapján diszkrét és ellentétes megkülönböztető jegyekkel, ellentétpárokkal operál). Ezen rendszerben a címerek néhány ellentétpár segítségével (ítéletekkel és negációikkal) leírhatók. A címereknek tehát a klasszifikációs rendszerben egyrészt meghatározott helyük van (rendszertani elv), másrészt helyük pontosan meghatározható (határozói elv), s a két pozíció a rendszerben egymással azonos. Ezen szabályok, valamint a címerelmélet megfelelő szintje teszi lehetővé, hogy átfogó klasszifikációs rendszer létrehozásáról egyáltalán gondolkodhassunk. Gatterer