Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

146 SZEGEDI LÁSZLÓ klasszifikációs rendszer (a taxonómia, rendszerezés eredménye; az összes objektum meghatározott szempontok szerinti osztályozása). Az itt felvázolt algoritmus a heraldikában még nincs megfelelően kidolgozva, de egyes elemei már a legkorábbi stádiumoktól kezdve léteznek. A heraldikai leírás (blason) külön rendszert alkot és legkorábbi nyomai egykorúak az első címerek megjelenésével.1 A címertani nómenklatúra szintén alaposan ki van dolgozva, olyannyira, hogy annak bonyolultsága a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a heraldikai leírásokat. Ilyen például a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, ezek azonban egy rendkívül logikus és világos címerleírási rendszer elemét képezik. S végül az objektumok klasszifikációjára is létrejött már néhány rendszer, de nem abban a formában, (eltérően az előző kettőtől), mely alapja lehetne az empirikus heraldikának és ezzel az axiomatikus szemlélet bevezetésének a címertanba. A hagyományos heraldika ugyanis két nagyobb területre oszlik (nagyban hátráltatva az empirikus heraldika gondolatának felvethetőségét): 1. címergyakorlatra (címerművészet, Wappenkunst, art of heraldry, art du blason, Disciplina insignium stb), mely a címerek szabályos megszerkesztésével, megrajzolásával, leírásával, historizálásával és a címerkritikával foglalkozik, valamint 2. elméleti heraldikára (Wappenkunde, science des armoiries stb.), mely a címerek használatának jogszerűségét, a szabályos és szabályellenes címerek kérdését és a címerek történetét kutatja. Az első tehát lényegében esztétikai, a második jogi kérdéskör. Ezen csoportosítás nem eredményez empirikus klasszifikációs kategóriákat, csak olyan, a hagyományra épülő címercsoportokat, mint pl. a nemesi, városi címerek, címerek fegyvereken, okleveleken, pecséteken stb. Az új (egyfajta természettudományos) szemléletnek a címerek belső törvényszerűségeire, szerkezeti felépítésére kell koncentrálnia. írásunk tárgya ezért a determináció és a klasszifikáció új alapokra helyezésének kérdésköre egy empirikus algoritmus felépítése érdekében. Mint mondtuk, ehhez szabályokra van szükség, melyek által a heraldikába is bevezethetők lesznek olyan biológiai fogalmak, mint az areális heraldika, a chorológiai módszerek, az objektumok produkciója, „ökológiája" stb. Bár az írásunk címében szereplő feladat régi, kielégítő megoldás ez idáig még nemigen született. Ezt a heraldikai ábrázolások, objektumok nagy bonyolultsági foka, kölcsönhatásaik, nehéz rendszerbe foglalhatóságuk bonyolítja. A heraldika eddigi története az empirikus szemlélet alapján csupán a címergyakorlat szabályainak megállapítására irányult. Ennek történeti fejlődését röviden vázolni fogjuk, hogy megérthessük, milyen módon lehet ezen az alapon (tehát a hagyományokat felhasználva és nem teljességgel tagadva) létrehozni a számunkra megfelelő determinációs rendszert. A címerhatározás azonban egyúttal klasszifikációs feladat is, ezért egy új címerrendszertani alapot is ki kell dolgoznunk. Bevezetés a címerhatározásba Az elméleti címerhatározás az a terület a heraldikán belül, melynek nincsenek nagy hagyományai. A címerek gyakorlati meghatározásával, leírásával, megrajzolá-1 Chrétien de Troyes: Les chevaliers de la charette, 1170 k. Itt található a címerek első irodalmi leírása.