Századok – 1999

Történeti irodalom - Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára (Ism.: Szabó A. Ferenc) VI/1369

TÖRTÉNETI IRODALOM 1369 elemzi, hogy ez mennyire sikerült Shawnak. A végkonkluziója szerint: „S a kapott eredmény kétségkívül különös termék, és rengeteg kifogás merülhet fel ellene a művészet és a történelmi felfogás szempontjából egyaránt. De a darab végigjárja a világot, és —... — felemel...". Amit nem képes Shaw szavakkal kifejezni, azt pótolni tudja a színpadi előadás képi megjelenítése. De ez nem Shaw hibája: „Már régen észrevették, hogy Jeanne d'Arc történetének irodalmi feldolgozása — bár számosan próbálkoztak vele — voltaképpen sohasem sikerült. Az a műalkotás, mely ennek az alaknak az összes eljövendő századok számára megadta volna a formáját — nem született meg..." — figyelmeztet Huizinga. A képi megjelenítés varázsa a Jeanne d Arc tanulmányban teljesedik ki, fontossága itt főszerepet kap. Nehéz lenne néhány mondatos zárszót írni Huizinga tanulmánykötetéhez. A legméltóbb összegzés ez esetben talán saját gondolatainak — s részben ars poeticájának — tolmácsolása lehet: „Ez a világ minden nyomorával együtt túl szép ahhoz, hogy az emberi elfajzásnak és a szellem vakságának éjébe hagyjuk zuhanni... És a fiatal nemzedéknek a feladata, hogy ezen a világon újra uralkodjék úgy, ahogy azon uralkodni kell. Hogy ne engedje elsüllyedni elbizakodottságba és balgaságba, hanem újra átitassa szellemmel" (J. Huizinga·. A holnap árnyékában, i. m. 154. old., ill. 167. old.). Pallagi Mária HÍD A SZÁZADOK FELETT Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára Főszerkesztő: Hanák Péter, szerkesztette: Nagy Mariann University Press, Pécs, 1997. 508 o. Az utóbbi évtizedben ismét szokássá vált a hazai tudományos életben tanulmánygyűjteménynyel tisztelegni egy-egy neves tudós születésnapja alkalmából. A szocialista időszakban emlékkönyv csak a diktátoroknak dukált. Ezért is volt oly szokatlan és felemelő, amikor az ellenzéki és máshogyan gondolkodó körök két évtizeddel ezelőtt megtörték a politikai kultusz visszataszító formáját és elkészítették Bibó István emlékkönyvét, amely, mint ismeretes, egyszerre szolgálta a politikai szervezkedés és a tudományosság eredeti jogaiba való visszaállításának ügyét. A történészeknek ebben az emlékezetes akcióban számottevő szerepük volt, mindenekelőtt Szűcs Jenő jóvoltából, aki Közép-Európa fogalmát járta körül, s ezzel nagy lépéssel segítette visszatalálni a magyar történettudományt oda — saját hazája és az azt körülvevő régió problémáinak feltárásához — ahol legeredményesebben és legtermészetesebben tudja betölteni feladatát. Katus László érdeklődésének homlokterében is szűkebb európai pátriánk társadalom- és népesedéstörténetének vizsgálata áll. Az elmúlt másfél évszázad magyar történészeit mindig erősen foglalkoztatta ez a témakör. Szempontrendszerük azonban — kevés kivétellel — hungarocentrikus volt, és nemcsak abban az értelemben, hogy saját nemzetük és hazájuk ezirányú fejlődésére illetve fejlődésének akadályoztatására koncentráltak, hanem abban az értelemben is, hogy sajátosnak és egyedinek tekintették azt, ami Magyarországon ezen a téren végbement. Nem ismerték fel, hogy ami a magyar nemzet demográfiai bázisával történt, az nem egyedi balszerencse, hanem logikusan következik abból, ami az egész régió történelmi fejlődését jellemezte. A kiszakadást a nyugat-európai polgárosodás köréből, még annak előtte, mielőtt valóságosan is részévé lehetett volna Közép-Európa vagy tágabban értelmezve a fogalmat, Köztes-Európa a nyugati régiónak. Katus munkáiban nem ismételte meg történész elődeinek elfogultságait, tévedéseit, hanem tágabb perspektívába helyezve a társadalomfejlődés és mindenekelőtt a népességnövekedés kérdését, felismerte, hogy rokon folyamatok mentek végbe mindazon népek-nemzetek történetében, amelyek a nyugati kereszténység felvétele ellenére csak a polgárosodás- kapitalizálódás második vonalában tudtak haladni évszázadokon keresztül. A kérdés nemzetközi szakirodalmát tanulmányozva és elvégezve Magyarország öszszehasonlítását a régió többi területével megállapította, hogy a társadalmi fejlődés összetevőit magába sűrítő demográfiai tendenciák lényegi azonosságot mutatnak fel Közép-Európában. A nupcialitás és a születésszabályozás hasonló módon alakult abban a nagyrégióban, amelyet egy képzeletbeli Trieszt-Szentpétervár vonal választott el a tőle nyugaton elterülő polgárosodottabb nyugati régiótól. Katus László életművének másik fontos eredménye azoknak a nagy körültekintést és szorgalmat kívánó vizsgálatoknak az elvégzése, amelyek az egy nagyrégióban összezárt, egymásba