Századok – 1999

Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3

SZENT ADORJÁN ÉS ZALA VÁR 9 (a Máltai Lovagrend priorátusa helyén), északkeletre a Szent Bonifác és Elek templom és monostor4

2

, majd tovább, északkeletre a Szent Szabina bazilika4

3

. Talán a bazilika és a Bonifác monostor között állt III. Ottó császár (egyik?) palotája44

. A Szent Szabina bazilika környezete mind misszionálási tekintetben, mind pedig politikailag olyan centrumnak számított, amely az ezredfordulón és Szent István uralkodása idején éppen az egyházi és császári politikában fontos szerepet játszott4

5

. A Szent Bonifác és Elek templom melletti monostornak a lengyel, cseh és magyar térítésben volt szerepe, ha nem is olyan jelentőségben, mint korábban hittük4

6

. Adalbert járt a monostorban és az onnan érkező térítő papok jól ismerték a szomszédságukban álló hatalmas bazilikát és védőszentjét. Nem lehetetlen, hogy Szabina hírét ők hozták magukkal Magyarországra. Talán még a templomot építő Illyriai Péter Duna-vidéki származása is hozzájárult a patrónus kiválasztásához. A diósdi patrocinium eredetéhez más indokot, mint a szent aventinusi tiszteletének ismeretét, nem tudok találni. Az, hogy a templom miért éppen Érd és Tétény között épült, ki, miért építtette, aligha lesz kideríthető. A hely — Gyógy — azonban „szem előtt volt": ha az oklevelekben nem is, az elbeszélő forrásokban kora Árpád-kori eseményekkel kapcsolatban a Gellért legendán kívül is emlegetik. Anonymus Kurszán birtokának déli határaként a Százhalommal együtt említi4

7

. 1163-ban pedig, a III. és a IV. István által vívott csata után IV. István a pesti rév felé menekült, majd Diósdon pihent meg egy Alexius nevű ember házában, aki azután a királyt elfogta és kiszolgáltatta III. Istvánnak48

. G.: Early Roman Monasteries, Vatican 1957, 205; Krautheimer Richard·. Rom. Schicksal einer Stadt 312-1308, Leipzig 1987, 284. 42

1002 március 8.: monasterium sanctorum Bonifacii martyris Christi et Alexii confessoria, quod ponitur in Montem Abentinum in loco qui dicitur Balcerna; Zimmermann Harald, Papsturkunden 896-1046, II. Wien 1985 nr. 402, p. 764.; a 7. században diakonus-templom volt: Duchesne, Louis.: Les titres presbytéraux 1887, 239; Duchesne, L.: Notes sur la topographie 1890, 124-250, ahol a görög szerzetesek kérdésének a kiindulásáról is olvashatunk. Az aventinusi kolostort 977-ben damaszkuszi Sergius érsek állíttatta helyre: Krautheimer, Richard·. Corpus basilicarum Christianarum Romae vol. I. Cittá del Vaticano 1937, 40-. 43 Gregorovius, Ferdinand: Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter, Stuttgart — Berlin Bd. I. 1910, 263; Pietri, Charles: Roma Christiana, Recherches sur l'Eglise de Rome, son organisation, sa politique, son idéologie de Miltiade a Sixte III (311-440), Roma 1976, 504^506. 44

III. Ottó rómavárosi palotájának fekvése a Aventinuson a Gesta epsicoporum Camaracensisesen alapszik: Siquidem eo tempore imperátor, Romám prefectus, in antique palacio quod est in monte Aventino versabatur (I 114, MGH SS VII 451), Tangmar tágabban lokalizálta a palotát: Otto festinans a palatio fere duo miliaria ad S. Petrum (vita Bernwardi c.19 cf. Halphen, L.: La cour d'Otton a Rome, Mélanges d'Archeol.et d'Hist. 25, 1905, 349., Gregorovius i. m. IV 435-6. Duchesne 1887, 125=135. Carl Richard Brühl szerint a császár palotája a Palatínuson állt (Die Kaiserpfalz bei St. Peter und die Pfalz Ottos III. auf dem Palatino, Quellen und Untersuchungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken 34, 1954, 1- és 38, 1958, 267-269., bővebben ismét in: Aus Mittelalter und Diplomatik, Gesammelte Aufsätze, Hildesheim-München-Zürich 1989) Schramm szerint is a Palatínuson építette fel Ottó a palotát: Kaiser, Könige und Päpste Bd. III. Stuttgart 1969, 235, 290., Ward Perkins, Bran: From classical antiquity to the Middle Ages, Oxford 1984, 167. 45 Györffy Gy.: István király, 143, Sansterre, Jean-Marie: Le monastère de Saint-Boniface-et-A-lexis sur l'Aventin et l'expansion du cristianisme dans le cadre de la Renovatio imperii Romanorum d'Otton III., Revue Bénédictine 1990, 492-506. 46 Santerre, J. M.: i. m. 1990, 492-47 Anonymus, Gesta Hung. 46. (SRH I 95). 48 Henrici de Mügeln, Chron. 54. (SRH 201): Do was der grosz Stephan mude und wolt rüen pey einem dorff, das haist Dyo. Den nam die fraw Allexij und furt in in ein haus.... Di kam der