Századok – 1999

Történeti irodalom - A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848–1849 (Ism.: Urbán Aladár) VI/1360

TÖRTÉNETI IRODALOM 1361 tartalmáról. Ezt egészíti ki az áttekintés, amely arról tájékoztat, hogy 1848 őszén és telén, majd 1849 januáijában mely hadtestek milyen sorszámmal szerepeltek, illetve hogy 1849 áprilisától milyen hadseregszintű csoportosítások jöttek létre. Mindhárom eddig ismertetett fejezet hasznos áttekintést nyújt a különböző fegyveres testületek összetételéről, szervezeti felépítéséről a cs. kir. csapatoktól a honvéd hadseregig. „A honvédsereg ellátása és utánpótlása" című hézagpótló fejezet szerzője Csikány Tamás. Elsőként a fegyverellátást ismerteti: a sorkatonaság számára rendszeresített fegyvereket, a nemzetőrség és elsősorban a honvédség fegyverellátásának megszervezését, a pesti fegyvergyár létesítését és működését, a fegyvergyártás kiegészítő üzemeinek létrehozását, valamint az 1849 januári áttelepülését a Tisza vonala mögé. A lőszergyártásnak, tárolásnak és az utánpótlás megszervezésének a sorkatonaságnál intézményesült eljárását ismertetve a szerző áttekinti a honvédsereg ezzel kapcsolatos feladatait és nehézségeit a szabadságharc különböző szakaszaiban. Kitér a ruhaellátás gondjaira, a honvéd ruhabizottmány megszervezésére és működésére, a csapatok élelemmel történő ellátásának szervezetére. Végül foglalkozik a szabadságharc hadtörténetének kevéssé ismert témakörével, az egészségügyi ellátással, a honvédsereg orvosainak szerepével, a tábori és állandó kórházak kérdésével, a sebesültek ellátásának és gyógyításának mikéntjével. A szabadságharc egészét kérdéskörönkénti áttekintése után az első kronológiai fejezet Kedves Gyula „A szerb felkelés 1848 nyarán és a délvidéki hadműveletek a honvédcsapatok kivonásáig" című írása. Bevezetésül áttekinti a fővárosi szerbek kezdetben pozitív reagálását a márciusi forradalomra, az újvidékiek küdöttségének pozsonyi, a nemzetként való elismerését igénylő és eredménytelen útját április elején, majd a húsvéti nagykikindai vérengzéssel induló, a határőrvidékre hamarosan átteijedő ellenállást. A Karlócán május 13-án összeült szerb nemzeti kongresszus a Szerbiából érkező nagyszámú önkéntes (szerviánus) nyomására pátriárkát és vajdát választott és meghirdette a harcot a Szerb Vajdaság létrehozásáért. Ezt követően hamarosan szerb táborok alakultak mind a Bácskában, mint a Bánságban. A Ferenc-csatorna partján Szenttamás helység megerősítésével létrehozott tábort júliustól szeptemberig a magyar erők eredménytelenül ostromolták. A kudarc oka mind a vezetésben, mind az erőviszonyokban keresendő, de a védekező határőrök harcértéke a szerb lakosság támogatása és a szerviánusok fanatizmusa is fontos tényező volt. A hadsereget demoralizáló kudarcot csak részben ellensúlyozta Kiss Ernő ezredesnek szeptember 2-i, Periasz bánsági szerb tábor elleni sikeres támadása. (Ezeket a hadműveieteket részletes térképvázlat szemlélteti.) A fejezet a továbbiakban a terjedelem adta keretek között részletezi az 1849 januárig, a magyar erőknek a délvidékről történt kivonulásáig a térségben lefolyt hadműveleti tevékenységet. Az előbbiekkel időben részben párhuzamos, de térben máshol játszódó eseményekkel foglalkozik Hermann Róbert „Az 1848. őszi hadi események a Dunántúlon és a Felvidéken (1848 szeptember-november)" című fejezete. Bevezetésként a magyar-horvát konfliktus természetét, majd a magyar részről a Dráva mentén létrehozott védővonal szervezését és gondjait mutatja be. Részletesen ismerteti Jellasics támadásának előzményeit, lefolyását, a pákozdi csatát és a horvát sereg üldözését. (Jellasics előnyomulását és menekülését egészoldalas térképvázlat ábrázolja.) A fejezet a továbbiakban Perczel Mór hadműveleteit: a Dél-Dunántúl felszabadítását részletezi. A kronológiai rendbe illesztve a szerző szól szlovák légió a szeptemberi rövidéletű és kudarcos vállalkozásáról, továbbá Lipótvár biztosításáról. A befejezés a magyar seregnek a Lajtát átlépve folytatott alsó-ausztriai hadjáratát, az erőviszonyokat és a kudarc okait elemzi. A szerző itt, mint Görgey-kutató otthonosan mozog, amit jól érzékeltet a részletes irodalomjegyzékben az általa írott tanulmányok sora. Bona Gábor: „A téli hadjárat (1848 december-1849 február)" című fejezetét a politikai és katonai feltételek elemzésével kezdi. Ezt teszi szükségessé, hogy december 2-án V Ferdinánd lemondott, Ferenc József került a trónra és rövidesen megindult az osztrák fősereg támadása is Windisch-Grätz herceg vezetésével. A katonai események nyomon követése előtt a szerző — a politikai fejlemények ismertetése után — mindenek előtt bemutatja a szembenálló seregek erőviszonyait. Ezt követően az erdélyi helyzetet — amelyről eddig nem esett szó — elemzi az őszi újoncozást követően kezdődött román mozgalmaktól és a polgárháború kirobbanásától, amelyet a császári erők támadása, a székelyek önszerveződése és veresége követett. A magyar erők már Csúcsáig szorultak vissza, amikor Bem december 20-án átvette a főparancsnokságot és két hét alatt megfordította a helyzetet. A munkának ez a legterjedelmesebb fejezete három szakaszban tárgyalja az erdélyi fejleményeket: a fentiek után egyrészt a piski csatáig történteket, majd az 1849 február-márciusi eseményeket ismerteti, amelynek eredményeként Bem az Észak-Erdélyben operáló román határőröket Bukovinába szorította. Ez a fejezet foglalkozik a Görgey által vezetett feldunai hadtestnek a főváros feladását követő méltán híres visszavonulásával, Perczel Szolnoknál bekövet-