Századok – 1999

Történeti irodalom - A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848–1849 (Ism.: Urbán Aladár) VI/1360

1360 TÖRTÉNETI IRODALOM meg mandátumától. Június elején Pesten bukkan fel, bejelentkezik Kossuthoz, aki nagyon szívélyesen fogadja, érdemi munkakapcsolat azonban nem jön újra létre közöttük. Az ismertetett tanulmányokat követve a kötetet Molnár András forráspublikációja zárja, melynek keretében első ízben kerül sor válogatás közlésére Dák Ferenc igazságügyi minisztériumi irataiból. Erdödy Gábor A SZABADSÁGHARC KATONAI TÖRTÉNETE Pákozdtól Világosig, 1848-1849. Szerkesztette: Bona Gábor. Zrínyi Kiadó, 1998. 287 o. Az évfordulós kiadványok nem mindég elégítik ki a hozzájuk fűzött reményeket. Úgy tűnik, hogy a 150. évforduló örvendetes kivétel. A nagy számú kiadvány között számos fontos, újszerű publikáció található. Ezek sorában kifejezetten hézagpótló a Bona Gábor által szerkesztett, s részvételével valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak bevonásával készült áttekintés, amely a szabadságharc katonai eseményeinek korszerű összefoglalása. A korszerűség nemcsak akként értelmezhető, mint azt az előszó íija, hogy „az ideológiák és előítéletek sallangjaitól mentesen,, tárgyalja a történteket. Érvényes ez a jelző azért is, mert a kötet tíz fejezetének öt szerzője az általa választott témakör kutatója és alapos ismerője. Az első fejezet, „A Habsburg Birodalom katonai rendszere" Bencze László munkája. Jó körképet nyújt a Birodalom katonai szervezetéről, működéséről, tisztikaráról, annak képzéséről, a hadsereg mindennapi életéről, amint az 1815 után alakult. Az általános ismeretek közlése után a Szent István koronájához tartozó területeknek a hadsereggel kapcsolatos ismertetése következik, amelyet a közölt táblázatok az érintett területekről kiállított gyalog- és huszárezredek sorszáma, toborozási körzete, a határőrezredek sorszáma, neve és székhelye tesznek szemléletessé. Különösen hasznosak azok a táblázatok, amelyek a magyarországi újoncozási sorezredeknek, illetve huszárezredeknek 1848 előtti diszlokációját (elhelyezését) mutatják a gyalogság esetében zászlóalji, a lovasság esetében századonkénti bontásban. Ezt egészíti ki a budai főparancsnokság területén állomásozó magyar gyalogság tényleges erejéről, illetve az ugyanezen a területen található idegen gyalogságról és lovasságról áttekintést nyújtó kimutatás. A fejezetet — mint minden következőt — a témára vonatkozó felhasznált irodalom jegyzéke zárja. A következő fejezet „ Az áprilisi törvények hadügyi rendelkezései, a hadügyminisztérium és a katonai közigazgatás a szabadságharc idején " címmel ad összefoglalást, szerzője Hermann Róbert. Először az áprilisi törvények hadügyi vonatkozású cikkelyeit tekinti át, így a kormány feladatköréről intézkedő III. és a nemzetőrség felállításáról rendelkező XXII. tc.-et. Előbbi vonatkozásában azt vizsgálja, hogy miként lehetett értelmezni, s Battyhyány május elején miként tudta elfogadtatni a magyar értelemezést. A fejezet a továbbiakban bemutatja a hadügyminisztérium megszervezését, Mészáros Lázár tevékenységét, a hadügy viszonyát a Batthyány által szervezett, a nemzetőrség és honvédség ügyeti intéző Nemzetőrségi Haditanácshoz. A Honvédelmi Bizottmány hatalomra kerülésével megkezdődött a hadsereg egységesítése, az újoncozás szervezése érdekében az országot hét hadmegyére osztották, s december elején megszületett a határozat a honvédelmi minisztérium és a Haditanács összevonására. Ennek kivitelezésére azonban már csak Debrecenben került sor. A fejezet végül röviden áttekinti, hogy az OHB munkájában december 14-ig részt vevő Mészáros távozását követően (amikor átvette a Schlick ellen szervezett magyar erők vezérletét) a szabadságharc végéig kik töltötték be a hadügyminiszteri tisztséget. „A szabadságharc fegyveres ereje" címmel a témát Bona Gábor ismerteti. A fejezet először a nemzetőrség törvényben előírt szervezését, felszerelését, kiképzését majd önkéntesekből szervezett első honvédzászlóaljak felállítását vizsgálja. Augusztustól a nemzetőrség önkéntes tábori szolgálatát szervezik, szeptember második felében megkezdődik az újoncozás. A szerző ezt követően a november 27-i rendelettel egységesnek tekintett honvédsereg tiszti és legénységi állományáról nyújt áttekintést, megrajzolja a hadsereg politikai arculatát, és bemutatja, hogy a sorezredi tisztikar 1849 januárjában vagy a függetlenség kinyilatkoztatása után miként reagált a fejleményekre. Ismertetést kapunk az 1849 tavaszi hadseregfejlesztésről, fegyvernemeként annak eredményeiről. Végezetül eligazít a szerző a honvédsereg hadszervezetéről: a dandár, a hadosztály és a hadtest megjelölés