Századok – 1999

Történeti irodalom - Kölcsey Ferenc minden munkái. Szépprózai művek (Ism.: Fónagy Zoltán) VI/1354

1354 TÖRTÉNETI IRODALOM most is azok. A kötetben egy-egy részkérdésről — kivéve az utolsót — egy lengyel, illetve egy osztrák tanulmány szerepel. A munka célja a szerkesztőt idézve az volt, hogy megtörve a hagyományt, mely szerint az osztrák-lengyel viszonyt csak az Osztrák-Magyar Monarchia időszakára vetítve vizsgálták, az összehasonlító vizsgálatokat kiterjesszék a koraújkorra is. Tematikailag a kötet az uralkodó szerepét taglaló két tanulmánnyal kezdődik. Waclaw U-ruszczak a 15. század végi, 16. század eleji lengyel királyi hatalomról értekezik. A szerző a király törvényhozói, végrehajtói és bírói funkcióit elemzi, és megállapítja, hogy a 15. század végéig a király mindhárom hatalmi ágat korlátozás nélkül gyakorolhatta, azonban 1505-től a törvényhozói funkciója teljesen alárendelődött a rendi gyűlésnek, majd 1578-tól a bírói hatalomban is visszaszorult a szerepe, azonban a végrehajtó hatalom a Jagelló-korban teljesen a kezében maradt. A királyi hatalom kérdését taglaló osztrák tanulmány, amelyet Alfred Köhler írt, a Habsburg uralkodók centralizációs törekvéseit mutatja be a 15. század végétől egészen a Pragmatika Szankcióig. Jacek Matuszewski lodzi jogtörténész professzor a lengyel koronabirtokok 15-16. századi elzálogosítását vizsgálta, kimutatván, hogy a lengyel állam gazdasági hanyatlásához ez a folyamat, amely pusztán az uralkodók gazdasági és politikai érdekeit képviselte, döntően hozzájárult. A lengyel tanulmány páija Herbert Knittler munkája, aki az Enns alatti osztrák területeken fekvő Habsburg birtokok elzálogosítását elemezte, hangsúlyozva, hogy az elzálogosított birtokok száma és a zálogdíj is folyamatosan emelkedett. Jan Pyrozynski tollából a krakkói egyetem virágkorával, azaz a 15. század utolsó harmadától a 16. század közepéig tartó korral ismerkedhetünk meg. A szerző részletesen mutatja be, hogyan vált a krakkói alma mater tipikus középkori skolasztikus intézményből reneszánsz egyetemmé. Kiemeli, hogy a 15. század végére az egyetem Európa egyik legrangosabb tanintézményévé vált, amit a külföldi hallgatók nagy száma, valamint az oktatók közötti jelentős európai humanisták jelenléte is bizonyít. A szerző a krakkói egyetem befolyásának csökkenését a reformációval magyarázza, melynek következtében a 16. század közepe után már csak szinte kizárólag belföldi egyetemistákat találunk az egyetemen. Kurt Mühlberger a bécsi egyetem sorsát követi végig I. Ferdinánd egyetemi reformjaitól II. Ferdinánd által kibocsátott „Sanctio pragmatica" időszakáig (1623). A tanulmány rámutat, hogyan jött létre lassan az egyetem autonómiája, ami azonban nem jelentette azt, hogy a mindenkori uralkodó ne tudott volna beavatkozni az egyetem életébe, ami a gazdasági felügyelettől a tanrend és a tanelvek meghatározásáig terjedt. A tanulmánykötet utolsó opusa az egyetlen, amely társ nélkül maradt: Gernot Heiß 16-17. századi osztrák nemességről írott munkájának lengyel megfelelőjét nem találjuk a kötetben. A szerző a korszak nemességének a társadalmi tagozódását, vagyoni helyzetét, birtoklásának módjait és kulturális képzettségét vizsgálja. Bagi Dániel KÖLCSEY FERENC MINDEN MUNKÁI. SZÉPPRÓZAI MŰVEK Kritikai kiadás. Sajtó alá rendezte Szilágyi Márton Universitas Kiadó, Budapest, 1998. 382 o. „Tudományos szövegkiadásunk régi adósságát törleszti Kölcsey Ferenc életművének kritikai kiadásával" — bocsátja útjára a sorozat első kötetét a sorozatszerkesztő, Szabó G. Zoltán. A Hymnus költőjének teljes életműve utoljára közel negyven évvel ezelőtt jelent meg, így egy új összkiadás szükségét aligha kell bizonygatni. A költő-politikus irodalmi és történelmi jelentőségének elismertsége nem csökkent, sőt, korunk új polgári átmenete idején gyakran emlegetett viszonyítási ponttá vált, főleg morális vonatkozásban. (A kritikai kiadás létjogosultságát persze nem az adja, hogy politikai pártok zászlajukra írták Kölcsey nevét.) Tulajdonképpen furcsa, hogy ilyen későn kerül sor a Kölcsey-életmű „kanonizálására". A költő már életében óriási írói és politikai tekintélynek örvendett, s ő maga gondos atyaként igazgatta művei sorsát. A jó nevű pesti kiadó, Hartleben már a harmincas évek első felében szerződést kötött a „Kölcsey-összes" kiadására. Bár a terv nem jutott el a megvalósulásig, jelzi az irodalom társadalmi elismertségének emelkedését, amely Kölcsey nemzedékében végbement. A századforduló előtt az író még „attól is félhetett, hogy hasznát nem esmerő oktalannak fog tartatni", az olvasást pedig „idővesztésnek, élhetetlenség és leszegényedésre vezető biztos útnak" tartotta a hagyományos fel-