Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
134 CSERNUS SÁNDOR Montaigne könyvtárában meglévő Commynes kéziratot Étienne de la Boëtie (1530— 1563), Montaigne közeli barátja is jól ismerhette; s ha az „Önkéntes szolgaságról" írott alapvető fontosságú művének egyes részleteit elemzés alá vesszük, az ott feszülő indulatok a benne megfogalmazott következtetések szoros gondolati összefüggésben állnak a Philippe de Commynes Emlékiratában olvasható szavakkal. A Commynes-hoz hasonlóan németalföldi flamand Justus Lipsius (1547-1606) Polübiosszal együtt említi, Philipp Melanchthon (1497-1560) pedig a stettini herceg számára készített „nevelési útmutatóban" Caesar és Sallustius mellett Cominaeus-1 ajánlja egy fejedelem számára nélkülözhetetlen olvasmányként.28 Ezek után talán joggal tehető fel a kérdés, hogy vajon mi lehet Commynes művében és gondolatrendszerében az, ami ezeket az ellentmondásos értékeléseket, ugyanakkor általánosnak tekinthető érdeklődést és gyakori elismerést, illetve nem egyszer erőteljes indulatokat kiváltja? Milyen tehát ez a világ, Commynes szerint, a földi lét milyen tanulságokat hordoz? Mire jó a történelem; kinek, milyen szerepe van a történelem menetében? Milyen a fejedelem (és milyennek kellene lennie) s milyenek a tanácsadói? Milyen kormányzati rendszert érdemes követni? Min múlik egy ország, egy uralkodóház gazdagsága, tündöklése és bukása? Milyenek az egyes népek, s milyenek az emberek? Milyen valójában a háború, és mire jó a béke? Milyen az élet, milyen a halál, milyen az Isten, a Gondviselés szerepe a Földön? — Ezek és más hasonló kérdések gyakran tevődnek fel direkt vagy indirekt formában Commynes Emlékirataiban, s a válaszokat a szerző — egyfajta sajátos szubjektivitással, rendre saját tapasztalatain átszűrve közvetíti számunkra; olyannyira, hogy mindaz amit Commynes-nál olvashatunk — Jean Dufournet véleménye szerint — alapvetően lélektani indíttatású.29 Eszerint tehát Commynes műve egy átmeneti korszak sajátos és nagy hatású alkotása: nem egyszerűen egy történeti munka a francia középkor végéről, nem egy hagyományosnak tekinthető Memoires-kötet, mint amilyen Jacques Du Clercq-é, vagy éppen a kortárs Olivier de La Marche-é; Commynes műve a kor történetírásának és politikai gondolkodásának igazi csúcsteljesítménye, mely szerkezetileg is világosan két részre, mondanivalója szerint pedig több rétegre osztható. Commynes mindenekelőtt természetesen megüja XI. Lajos történetét, abból (az egyébként rendkívül érdekes) nézőpontból tekintve, ahonnan azt csak ő láthatta.30 Commynes és XI. Károly bensőséges kapcsolata azonban — a várakozással ellentétben a mű megírásakor nem elfogultságot, nem egy ,panegyricus"-1 eredményez, mint ahogy azt számos hasonló munka esetében tapasztalhatjuk, hanem alaposan felépített, minden szempontból megalapozott kritikai szemléletet. A munka történeti része alapvetően két, egymástól jól elkülönülő részre oszlik: az első rész döntően nem más, mint a Francia Királyság és a fénykorát élő burgund 28 Nisard, im., 114-115, Montaigne, M. de: Essais, Bordeaux, 1906-1920., II. köt./10. fej., Melanchton Levelei, I. köt., LX. sz., idézi Nisard, im., 119-120. Vö. továbbá La Boëtie, Ε.: Költői beszéd az önkéntes szolgaságról a szabadság dicsőségére, a zsarnok ellen, ford, és utószó Ujfalusi Németh J., Bp., 1990., Budin, JAz államról, ford. Máté Gy. és Csűrös K., Bp., 1987., 85, 113, 255, 303., és Demers, J.: Commynes mëMorialiste, Montréal, 1975. 29 Dufournet, Mémoires..., (előszó és jegyz.), 13. Blanchard, im., 13-26. 30 Jacques Du Clercq Jó Fülöp, Olivier de La Marche Merész Károly panegyricusát írta meg. Favier, Dictionnaire..., 364, 551., Dictionnaire..., 248, 450-451., Csernus, S.: Mutation..., 5-8., Blanchard, im.,337-368.
