Századok – 1999
Kisebb cikkek - Anderle Ádám: A bécsi udvar és a carlis;o VI/1344
1348 KISEBB CIKKEK A spanyol követek Bécsből küldött jelentései arra engednek következtetni, hogy Ferenc József az 1880-90-es években erőteljesen korlátozta a carlisták Monarchia területén zajló tevékenységét, bár maga a bécsi udvar és a Habsburg család a rokoni kapcsolatokat fenntartotta. Ezt azonban a család politikai szférához nem kapcsolódó tagjaira testálta, ami természetesen egyfajta leértékelést is jelentett, konfliktusokat is keltve a császár és a car lista trónkövetelők között. 1894-ben Ferenc József például levélben jelezte „Carlos νΠ''-nek, hogy - miután Mária Krisztina régens lett - elvárja, Carlos felhagy az ellene irányuló szervezkedéssel.16 Ferenc József carlistákkal szembeni hűvös magatarásának volt azonban más oka is. Maga a carlista mozgalom az 1868-74 közötti forradalom és első köztársaság idején radikalizálódott, a föderalista („centrifugális") irányzatokkal, sőt köztársaságiakkal is kapcsolatra lépett, s az első köztársaságparlamentjében erős képviselőcsoporttal rendelkező legális pártként volt jelen. 1874 után bizonyos csoportjai pedig a szocialista munkásmozgalommal is kapcsolatba kerültek. A carlismo immár nem az európai (és spanyol) rend és monarchia - az Ancient Regime - eszményét képviselte Ferenc József számára, hanem a rendetlenséget és a kiszámíthatatlanságot. Az európai politizálásban tehát szerinte nem volt helye.17 Figyelmet érdemel végezetül, s ezért a levéltári források mellett ez is feldolgo-16 Egy 1888. november 1-i jelentés közli, Habsburg Lipót főherceg Don Carlos lányát vette feleségül. A spanyol nagykövet ezért magyarázatot kért Kálnokytól. A külügyminiszter a császárra hivatkozik, aki, amikor Don Carlos trónkövetelő Bécsben járt, nem fogadta őt, s harmadik személlyel megüzente Don Carlosnak: e házasságtól ne reméljen politikai hasznot. A nagykövet nem vitatkozik, de jelentéséhez hozzáfűzi: Lipótnak nincs perspektívája; csak kapitány, és saját vagyona sincs. MAE(H) Leg. 1370 No 248. zásra vár, hogy a Monarchia-beli sajtó milyen bőséggel tájékoztatta olvasóit Károlyról - pontosabban Károlyokról -, a trónkövetelőkről, s magáról a carlista mozgalomról. 18 A bécsi, prágai és budapesti sajtó összehasonlító elemzése azonban - gyanúink és az első próbáink alapján - azt is kimutathatja, hogy a Monarchián belül Bécs, Budapest és Prága sajtója a spanyol ügyekben sok eltérést mutat; ennek jellege, okai és motivációi azonban kutatásra várnak, ahogy a spanyol carlisták lehetséges magyar kapcsolatai is. Ez utóbbi téren ismereteink meglehetősen sporadikusak, néhány mozzanatra korlátozódva - mint például Teleky Sándor gróf esete, aki részt vett a carlisták táborában a spanyol polgárháborúban, s fogságba esve Barcelonában csak Lesseps Ferdinánd közbelépése mentette meg a kivégzéstől.19 Befejezésül - anélkül, hogy összegezni kívánnánk vagy lehetne az elmondottakat - azt szeretnénk hangsúlyozni: a carlismo és az OMM kapcsolatának vizsgálata, konkrét fontosságán túl azzal a reménybeli haszonnal is kecsegtet, hogy a Monarchia külpolitikáját is mélyebben és teljesebben ismerhetjük meg, miután gyakorlatilag máig semmit nem tudunk a Monarchiának az Ibériai-félsziget államaival való kapcsolatairól, ahogy az OMM Amerika-politikájának megírása is (beleértve természetesen Latin-Amerikát) még előttünk álló feladat. 17 A spanyol követnek Kálnoky gróf külügyminiszter kijelentette: mind Ferenc József, mind a kormány és a főhercegek évek óta minden kapcsolatot megszakítottak Don Carlosszal. A kapcsolatok javulását jelzi, hogy a két állam diplomáciai kapcsolatát 1888-ban nagyköveti szintre emelte. MAE(H) Leg. 1369, No 89. 1888. május 26. 18 Tájékozódásul eddiga Щолп 1870-1875 évfolyamait, a Fővárosi Lapok 1868-1875. számait néztük át. 19 Teleky Sándor emlékezete. Budapest, 1958, 42-43, 61.
