Századok – 1999

Történeti irodalom - Böhmen und Mähren. Handbuch der historischen Stätten (Ism.: Pálffy Géza) VI/1349

TÖRTÉNETI IRODALOM 713 BÖHMEN UND MÄHREN Handbuch der historischen Stätten Herausgeben von Joachim Bahlcke, Winfried Eberhard und Miroslav Polivka (Kröners Taschenausgabe; Band 329.) Alfred Kröner Verlag, Stuttgart, 1998. CXXXI és 889 о. CSEH- ES MORVAORSZÁG A történeti helyek kézikönyve 1998 nyarán a stuttgarti Alfred Kröner Kiadó nevezetes zsebkönyvsorozatában különleges kötettel lepte meg Közép-Európa tudományos nagyközönségét. Nagy sorozatán belül, „A történeti helyek kézikönyve" címet viselő alsorozatban megjelentette Cseh- és Morvaország egykori legfontosabb településeinek több mint ezer oldalas, hely- és kultúrtörténeti lexikonát. A lipcsei „Középkelet-Európa Története és Kultúrája Szellemtudományi Központ" igazgatója, Winfried Eberhard és munkatársa, a Magyarország 18. századi történetével is foglalkozó Joachim Bahlcke, valamint a Cseh Tudományos Akadémia prágai Történeti Intézete tudományos munkatársa, Miroslav Polívka gondos szerkesztésében megjelent kézikönyv az alsorozat olyan újabb kötete, amely — Szilézia, Dánia, Pomeránia és a porosz, valamint az osztrák területek után — a jelenlegi Német Szövetségi Köztársaság határain túl, más országok területén fekvő, de német történeti szempontból (is) fontos helyek bemutatásának szentel megkülönböztetett figyelmet. Miként a latin közmondás tartja, a könyveknek megvan a maguk sorsa, a maguk története. Ez az állítás különösen igaz erre a kötetre. Elkészítését még az 1960-as évek közepén Kari Bosl, a müncheni Collegium Carolinum elnöke, és Josef Macek, a prágai Történeti Intézet akkori igazgatója kezdte tervezni; több mint harminc esztendőnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy végre lexikon születhessen belőle. Az 1968. évi Prágai Tavasz eseményei után a Csehszlovákiában viszszarendeződött állapotok közepette a tervezett vállalkozás megvalósítására nem volt lehetőség. A két Németország egyesülését és a „vasfüggöny megszüntetéséf'követően viszont mind Lipcsében, mind Prágában szükségesnek vélték a lexikontervezet újjáélesztését. A munkálatok 1993-ban indultak, és pontosan negyven, német, cseh és osztrák történész több éves munkájának eredményeként, a lipcsei Szellemtudományi és a prágai Történeti Intézet együttműködésével 1996 végén fejeződtek be. Az évekig tartó közös munkálkodás eredménye egy, a közép-európai történészek és az érdeklődő nagyközönség számára egyaránt rendkívül fontos segédkönyv lett. A lexikon Közép-Európa és Németország, illetve mindenekelőtt az egykori Német-Római Császárság története szempontjából különösen fontos cseh-morva területek 724 városának, mezővárosának, várának, kastélyának és kolostorának egységes alapelvek szerint szócikkekbe szerkesztett rövid történetét mutatja be. Mivel a két tartomány települései egy kötetbe kerültek, az eredeti elképzelések szerint jóval jelentősebb szócikkszámot ezért kellett lecsökkenteni. A valóságban mégis mintegy 900 nevezetes helyre találunk a kötetben adatokat, hiszen a szerzők a kisebb települések históriáját — ha csak néhány tőmondatban is — igyekeztek „becsempészni" a nagyobbak szócikkeibe. Ezekről, az önálló szócikkel nem rendelkező helységekről a kötet végén részletes helynévmutató tájékoztat, miként a lexikonban előforduló személyek megkeresését is gondosan összeállított, a születési és halálozási adatokat is feltüntető, több mint hatvan oldalas mutató segíti. A történeti helyek hosszabb-rövidebb szócikkei nevük alfabetikus rendjében követik egymást. A kötet használata szempontjából külön figyelmet érdemel, hogy azokat a helységeket, amelyeknek volt történelmi német neve, az ábécérendben ezek alatt helyezték el. A nem német anyanyelvű vagy a régi német helységnevekben kevésbé jártas olvasóknak mindez mégsem okoz problémát, hiszen a kötet végén németes alapossággal készített, cseh-német konkordancia-jegyzék segít abban, hogy a mai cseh helységnevek egykori német változatait megkereshessük — hogy csak egy-egy, a magyar történelem szempontjából is fontosabb példát említsünk: Brno — Brünn, Ceské Budéjovice = Böhmisch Budweis, Olomouc = Olmütz, Treben = Wittingau, Uhersky Brod = Ungarisch Brod stb.