Századok – 1999

Kisebb cikkek - Völgyesi Orsolya: Novák Antal kiadatlan levelei Kölcsey Ferenchez VI/1335

1336 KISEBB CIKKEK 24-én az úrbéri törvénycikkeket magyarra fordító kerületi küldöttségbe is beválasz­tották. 1833. július 16. és 21. között — egy féléven belül másodszor — látta el a kerületi ülések elnöki feladatát. Ennek a néhány napnak azért is volt kiemelkedő jelentősége, mert Kölcsey és Poszavecz Zsigmond Szerém megyei követ elnöklése alatt fogadták el a jobbágyok személyi- és vagyonbiztonságát garantáló 8. törvény­cikket. Mindezek mellett Kölcsey megha­tározó szerepet játszott a protestánsok vallási sérelmeivel foglalkozó országgyű­lési vitákban. О fogalmazta meg az alsó­táblának az e tárgyban született nevezetes hetedik üzenetét, mely a felsőtábla ellen­állása miatt a vallásügyi tárgy felfüggesz­tését helyezte kilátásba.5 A vallásügyi viták utolsó szakaszá­ban, azaz már július közepén titkos je­lentések szóltak arról, hogy az ellenzék több meghatározó tagja, köztük Kölcsey is megyéjükbe készülnek, hogy küldőiktől a protestáns vallási sérelmek tárgyában kedvező utasítást eszközöljenek ki, és így az úrbéri munkálat befejezése után az al­kiad. Taxner-Tóth Ernő, Bp 1983, [a továbbiakban: Kende] 106., 108., 110., 111-112, 112. 6 Az üzenet szövegét 1. Kölcsey Ferenc összes művei, s. a. r. Szauder József, Szauder Józsefné, Bp., 1960, [a továbbiakban: KÖM2) П. 297-299. Bizonyos azonban, hogy Kölcsey már korábban is részt vett a vallásügyben készített üzenetek megfogalmazásá­ban: „Mi a' religio tárgyát elejétől fogva Catholicus Notariussal vittük; de több ízben kéz alatt kellett dolgoznom; 's most az utolsó kemény üzenet készí­tését is magamra vállalám." Kölcsey Kendének Po­zsony, 1833. júl. 10. Kende 108. Az alsótáblának ez ügyben küldött ötödik üzenete például Kölcsey és Dessewfly Antal temesi követ és kerületi jegyző közös munkája volt (1. az Országgyűlési Napló 1833. máj. 31-i és jún. 8-i naplóbejegyzését: Kölcsey Fe­rencz Naplója 1832-1833., Budapest, Dobrossinál, 1848 [a továbbiakban: KFNapló], 132-133., 143-144.). 6 Leopold Ferstl 1833. júl. 18-i jelentése arról számol be, hogy a már eltávozott Balogh János barsi követ után Dubraviczky Simon pesti, Pázmándy Dénes komáromi, Prónay János nógrádi és Kölcsey sótábla ismét napirendjére tűzhesse a val­lási sérelmeket.6 Kölcsey csak 1833 augusztusának végén érkezett meg Csekére, ahonnan így írt Kende Zsigmondnak, Szatmár megye első alispánjának: „Közgyűlésteken az or­szággyűlésre nézve óhajtanám elvégeztet­ni: 1., A vallástárgyra nézve azt, a' mit Pozsonyból írtam, 's azt a' mivel a felfüg­gesztő üzenet végződik, hogy t. i. az 1608:1. és 1790:26. czikkelyekkel ellen­kező minden resolutiók mostanra és jö­vőre nézve foganatlanoknak nyilatkoztas­sanak ki."7 Az 1833. szeptember 9-i Szat­már megyei közgyűlés valóban ilyen ér­telmű határozatot fogadott el, s a megye határozatát körlevél formájában vala­mennyi törvényhatósághoz eljuttatta.8 Kölcsey ugyan a megyegyűlésen szemé­lyesen nem vett részt, de hazatértekor előzetes megbeszélést folytatott Wesselé­nyi Miklóssal. A vallásügyben készített köriratot pedig maga Kölcsey fogalmaz­ta.9 A körlevél többek között elítélőleg szólt a felsőtábla magatartásáról is, mert az a nemzet többségét képviselő alsótábla Ferenc szatmári követek készülnek hazatérni, s a ka­tolikus papság és a felsőtábla tekintélyének csökken­tésével igyekeznek majd a szóban forgó utasításokat elfogadtatni. A jelentés ugyanakkor úgy véli, hogy a Kossuth és Orosz által szerkesztett Országgyűlési Tu­dósítások egyoldalú tájékoztatásai kellőképpen elő­készítették a talajt ez ügyben az ellenzék számára (MOL Takács-hagy. Ease. 44. 5838 sz.). Egy későbbi, Reviczky kancellárnak készült, felteijesztés megerő­síti, hogy a nevezett követek — éppen azok, akik az úrbéri munkálatban a demokratikus elvek leg­elszántabb védelmezői voltak — egymás után hagy­ják el Pozsonyt, hogy a protestánsok számára ked­vező utasításokat nyeljenek (MOL Kane. ein. 1833: 1016.). 7 Kölcsey Kendének Cseke, 1833. aug. 31. Kende 113. 8 Az 1833. szeptember 9-i Szatmár megyei köz­gyűlésről 1. Trócsányi Zsolt, Wesselényi Miklós, Bp., 1965, 203-205. 9 A körirat fogalmazványát Pajkossy Gábor találta meg az MTA Kézirattárában, számos egyéb Kölcsey-irattal együtt (Jogtan. Országgyűlés. ívrét.

Next

/
Thumbnails
Contents