Századok – 1999
Kisebb cikkek - Völgyesi Orsolya: Novák Antal kiadatlan levelei Kölcsey Ferenchez VI/1335
1336 KISEBB CIKKEK 24-én az úrbéri törvénycikkeket magyarra fordító kerületi küldöttségbe is beválasztották. 1833. július 16. és 21. között — egy féléven belül másodszor — látta el a kerületi ülések elnöki feladatát. Ennek a néhány napnak azért is volt kiemelkedő jelentősége, mert Kölcsey és Poszavecz Zsigmond Szerém megyei követ elnöklése alatt fogadták el a jobbágyok személyi- és vagyonbiztonságát garantáló 8. törvénycikket. Mindezek mellett Kölcsey meghatározó szerepet játszott a protestánsok vallási sérelmeivel foglalkozó országgyűlési vitákban. О fogalmazta meg az alsótáblának az e tárgyban született nevezetes hetedik üzenetét, mely a felsőtábla ellenállása miatt a vallásügyi tárgy felfüggesztését helyezte kilátásba.5 A vallásügyi viták utolsó szakaszában, azaz már július közepén titkos jelentések szóltak arról, hogy az ellenzék több meghatározó tagja, köztük Kölcsey is megyéjükbe készülnek, hogy küldőiktől a protestáns vallási sérelmek tárgyában kedvező utasítást eszközöljenek ki, és így az úrbéri munkálat befejezése után az alkiad. Taxner-Tóth Ernő, Bp 1983, [a továbbiakban: Kende] 106., 108., 110., 111-112, 112. 6 Az üzenet szövegét 1. Kölcsey Ferenc összes művei, s. a. r. Szauder József, Szauder Józsefné, Bp., 1960, [a továbbiakban: KÖM2) П. 297-299. Bizonyos azonban, hogy Kölcsey már korábban is részt vett a vallásügyben készített üzenetek megfogalmazásában: „Mi a' religio tárgyát elejétől fogva Catholicus Notariussal vittük; de több ízben kéz alatt kellett dolgoznom; 's most az utolsó kemény üzenet készítését is magamra vállalám." Kölcsey Kendének Pozsony, 1833. júl. 10. Kende 108. Az alsótáblának ez ügyben küldött ötödik üzenete például Kölcsey és Dessewfly Antal temesi követ és kerületi jegyző közös munkája volt (1. az Országgyűlési Napló 1833. máj. 31-i és jún. 8-i naplóbejegyzését: Kölcsey Ferencz Naplója 1832-1833., Budapest, Dobrossinál, 1848 [a továbbiakban: KFNapló], 132-133., 143-144.). 6 Leopold Ferstl 1833. júl. 18-i jelentése arról számol be, hogy a már eltávozott Balogh János barsi követ után Dubraviczky Simon pesti, Pázmándy Dénes komáromi, Prónay János nógrádi és Kölcsey sótábla ismét napirendjére tűzhesse a vallási sérelmeket.6 Kölcsey csak 1833 augusztusának végén érkezett meg Csekére, ahonnan így írt Kende Zsigmondnak, Szatmár megye első alispánjának: „Közgyűlésteken az országgyűlésre nézve óhajtanám elvégeztetni: 1., A vallástárgyra nézve azt, a' mit Pozsonyból írtam, 's azt a' mivel a felfüggesztő üzenet végződik, hogy t. i. az 1608:1. és 1790:26. czikkelyekkel ellenkező minden resolutiók mostanra és jövőre nézve foganatlanoknak nyilatkoztassanak ki."7 Az 1833. szeptember 9-i Szatmár megyei közgyűlés valóban ilyen értelmű határozatot fogadott el, s a megye határozatát körlevél formájában valamennyi törvényhatósághoz eljuttatta.8 Kölcsey ugyan a megyegyűlésen személyesen nem vett részt, de hazatértekor előzetes megbeszélést folytatott Wesselényi Miklóssal. A vallásügyben készített köriratot pedig maga Kölcsey fogalmazta.9 A körlevél többek között elítélőleg szólt a felsőtábla magatartásáról is, mert az a nemzet többségét képviselő alsótábla Ferenc szatmári követek készülnek hazatérni, s a katolikus papság és a felsőtábla tekintélyének csökkentésével igyekeznek majd a szóban forgó utasításokat elfogadtatni. A jelentés ugyanakkor úgy véli, hogy a Kossuth és Orosz által szerkesztett Országgyűlési Tudósítások egyoldalú tájékoztatásai kellőképpen előkészítették a talajt ez ügyben az ellenzék számára (MOL Takács-hagy. Ease. 44. 5838 sz.). Egy későbbi, Reviczky kancellárnak készült, felteijesztés megerősíti, hogy a nevezett követek — éppen azok, akik az úrbéri munkálatban a demokratikus elvek legelszántabb védelmezői voltak — egymás után hagyják el Pozsonyt, hogy a protestánsok számára kedvező utasításokat nyeljenek (MOL Kane. ein. 1833: 1016.). 7 Kölcsey Kendének Cseke, 1833. aug. 31. Kende 113. 8 Az 1833. szeptember 9-i Szatmár megyei közgyűlésről 1. Trócsányi Zsolt, Wesselényi Miklós, Bp., 1965, 203-205. 9 A körirat fogalmazványát Pajkossy Gábor találta meg az MTA Kézirattárában, számos egyéb Kölcsey-irattal együtt (Jogtan. Országgyűlés. ívrét.
