Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1331 mindenesetre tud arról, hogy Ólmossy őrnagy von der Horst vezérkarába került, Lukácsy százados pedig egy pattantyús üteg felállítására kapott megbízást.94 Amint a fentiek bizonyítják, a magyarok a világosi fegyverletétel után is foglalkoztatták a dán közvéleményt, s az említett körülményekből kifolyólag tovább éltek a dán közgondolkodásban. A magyar szabadságharc, maga a háború ténye is, a „hősies magyar nép" imponáló kitartása, a legendás hadvezérek a mindenki számára nyilvánvaló érdekellentétek dacára csodálattal töltötték el az egy időben háborúzó dánokat. Minden csodálat és elismerés mellett is a dán közvéleményben bizonyos döbbenet is érzékelhető a magyarországi háború méretei és véres mivolta miatt. A schleswig-holsteini háború, melyet gyakran csak diplomáciai háborúként említenek, a magyar harcokhoz képest miniatűr háború volt, még akkor is, ha az ember- és anyagi veszteségek megviselték a Dán Monarchiát. Th0rsoe egyedül az 1850. július 25-i istedi csatát tudja a magyarországi és itáliai nagy csatákhoz hasonlítani. A többi csata, ütközet kevesebb főt „foglalkoztatott", s a június 20-21-i peredi csata 3000 fős, a július 2-i komáromi csata 1500 fős, a július 11-i komáromi csata 1000 fős veszteségének ismeretében a dánok katonailag jelentéktelennek érezhették saját nemzeti ügyüket. 1848. április 9-én Bov-nál 6000 német állt szemben 11000 dánnal, s az ütközetnek mindössze 14 dán halálos áldozata volt. 1848. április 23-án a schleswigi csatában 16.400 német harcolt 11.000 dánnal, s mindössze 150 dán katona vesztette életét. A háború egyik véres összecsapásaként számon tartott ütközetben, 1849. július 6-án Fredericiánál 14.000 német katona küzdött 20.000 dánnal, s 212 dán vesztette életét, 1122-en megsebesültek, s 1666-an kerültek fogságba. Istednél 26.000 német állt szemben 39.000 dánnal, s a teljes dán veszteség fogságba esettekkel, halottakkal, sebesültekkel együtt 3797 fő volt. 1850. szeptember 12-én Missunde-nél megint csak 12.000 német harcolt 4000 dánnal szemben, s 250 főt vesztett a dán sereg.95 Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a magyar csatatérről érkező adatok, számok, még a hivatalos osztrák propaganda nélkül is ijesztőnek tűntek a dán közönség számára, mely tapasztalatból már tudta, mit is jelent a háború. Ha kételkedtek is többen az osztrák bulletinek szavahihetőségében, a bevonuló orosz sereg beosztásáról, létszámáról a közölt hírek alapján értesültek, s ezek ismeretében már el tudták képzelni a pusztítás méreteit. A Berlingske Tidende szeptember 3-i számában közli a Times egyik magyarokat méltató „A magyar háború" c. cikkét. A cikk szerzője, miután leírja, hogy Pestet és Budát Angliában már mindenki ismeri, s a Tisza már a legtávolabbi falvakban lakók számára sem idegen folyó többé, felhívja a magyar háború „bizonyos vonásaira" a figyelmet. „A magyar háború új fejezetet nyitott a hadtörténelemben, hiszen a 20-30 ezer fős csapatokat Görgey és Bem úgy vezette, hogy ennek még Napoleon hadjárataiban sincs párja. Láttuk, hogy a seregek mint egy varázslat mentek Győrből Debrecenbe, Pestről Aradra, Bakony erdőből a Bánát szívébe". Mindezek ellenére azonban tragédiának tartja, hogy a „barbarizmus 94 Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852. Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1940. 56. 95 Schlachten-Atlas. Deutsch-dänischer Krieg 1848-50. Leipzig, Wien, Iglau. Verlag von Paul Bäuerle. Hadtudományi Térképtár AIII.
