Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1330 RAÁB RENÁTA nek meg a béketárgyalások, amíg a fegyverszüneti egyezmény feltételeit az ellenség részéről maradéktalanul nem teljesítették."92 A hír — miszerint magyar tisztek készülnek harcolni Dánia ellen — a legtöbb dán lapban megjelenik, de heves érzelmeket csak a Flyveposten cikkírójában vált ki. November 22-én egy meglehetősen fenyegető hangnemben írt cikk foglalkozik a kérdéssel: „Ha Poroszország visszahívja tisztjeit, olyan nagy hiány lesz a jó tisztekben, hogy maguk a schleswig-holsteiniek sem titkolják e miatti aggodalmukat. Igaz ugyan, a magyar felkelés leverésével tömegével állnak rendelkezésre az ügyes, bátor tisztek. De van két körülmény, mely a helytartóság számára megnehezíti ezeknek a tiszteknek az alkalmazását »igazságos és valódi német ügyük« keresztülviteléhez. Először is, azzal, hogy a lázadás és demokrácia elkötelezett harcosait, tulajdonképpen felségárulókat vesz fel a schleswig-holsteini hadsereg soraiba, annyira maga ellen fordítja a német kormányokat, hogy attól kell félnie, hogy az egész schleswig-holsteini vállalkozást demokrata lázadásnak bélyegzik majd, melynek fegyveres leverésére szövetséget fognak alkotni, épp úgy ahogy ez Baden esetében történt. Másrészt egy ilyen vállalkozás meghaladja a helytartóság erejét, hiszen a pénzeszközök már a nagy sereg zsoldjának kifizetésére és eltartására is csak nagy nehézségek árán voltak előteremthetők. Dánia egész más viszonyba kerül ezekkel a tisztekkel, mint amilyen viszonyban a porosz tisztekkel volt. Az utóbbiakat, annak ellenére, hogy a lázadók szolgálatában álltak, Dániának úgy kellett tekinteni, mint olyan tiszteket, akiket egy elismert kormányhatalom fegyverzett fel. Ε miatt fogságba kerülésük esetén a népjog törvényei alá estek, melyeket a civilizált államok egymás ellen folytatott háború esetén is betartanak. Tehát hadifogoly státuszba kerültek attól a pillanattól fogva, hogy ártalmatlanná váltak és nem voltak képesek többé ellenséges magatartást tanúsítani. Másképp áll a dolog azokkal a tisztekkel, akik úgy lépnek be a lázadók szolgálatába, hogy egyik államnak sem polgárai. Ok pusztán zsoldosok, bérencek, akik hagyják magukat bevonni egy háborúba, melyhez semmi nem fűzi őket és akikkel szemben tanúsított bánásmódért egy esetleges fogság esetén a hatalom, mely ellen fegyvert fogtak, semmiféle kormánynak nem tartozik számadással. Dánia ezért nem szakítana a népjoggal, vagy nem cselekedne másképp — mint ahogy Ausztria és Poroszország nemrég cselekedett — ha felakasztaná őket, hiszen nem kell félnie attól, hogy a lázadó kormány, melynek szolgálatába álltak megtorolja őket. Nem állnak semmilyen hatalom uralma alatt, ezért egyetlen állam sem állhat elő olyan követeléssel, hogy a háború általános szabályait rájuk is alkalmazni kell. Ebből pedig az következik, hogy szolgálatukat nagyon meg kell fizetni, hiszen mint zsoldosok, pénzért küzdenek, nem pedig hazájuk vagy népük ügyéért, nem a jogukért és becsületükért, és jól tudják, milyen sors vár rájuk, ha az ellenség kezébe kerülnek."93 Arra a kérdésre azonban, hogy valóban harcoltak-e magyar tisztek a schleswig-holsteiniek oldalán, vagy csak minisztertanácsi és sajtópletyka-szinten rekedt meg a „dolog", a kutatások hiánya miatt nem lehet válaszolni. Jánossy Dénes 92 Statsradets Forhandlinger II. 285. 93 Flyveposten 1849. nov. 22.
