Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1329 sokat ártott az ügynek. Az újságírót azonban legjobban a Kossuthról formált vélemény lepi meg: „Érdekes a tábornok Kossuthról vallott ítélete. Nagyságához és zsenialitásához a legkisebb kétség sem férhet, hiszen egymaga többet ér, mint 100.000 magyar, de magát is és Magyarországot is szerencsétlenségbe sodorta azzal, hogy túl sokat akart. Tavasszal, mikor a magyarok Komáromhoz és Győrhöz nyomultak, az ország francia és angol közvetítés mellett valószínű kedvező feltételeket érhetett volna el. Kossuth azonban azt akarta, hogy Magyarország független köztársaság legyen" — nyilatkozta a cikk szerint a tábornok.9 0 A dánok továbbra is nyomon követték a hamburgi magyar tisztek sorsát, akik valószínű nem is sejtették, hogy október közepén a dán minisztertanácsi ülések főszereplőivé váltak. 1849 őszén a dán kormány legfontosabb törekvése az volt, hogy a fegyverszünet és békeelőzetes cikkelyeinek a valóságban is érvényt szerezzenek, s Poroszországot rákényszerítsék vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. A jövendő béketárgyalások előfeltétele volt a schleswig-holsteini hadsereg lefegyverzése, mely óhatatlanul együtt járt a schleswig-holsteini hadseregben szolgáló kb. 80 porosz tiszt hazahívásával, melyről a fegyverszüneti egyezmény titkos cikkelyei rendelkeztek. A porosz politikát irányító Josef v. Radowitznek azonban nem állt érdekében a schleswig-holsteini vezetéssel történő határozott szakítás, hiszen szüksége volt a tömegek támogatására ahhoz, hogy németországi nagyhatalmi terveinek érvényt szerezzen.91 A Hamburgban állomásozó magyar tisztek pedig jó ürügyül szolgáltak a porosz késedelmeskedéshez. A dán minisztertanácsi üléseken elhangzottak legalábbis erről tanúskodnak. A Berlinben tartózkodó Pechlin jelentéseiből október folyamán világossá vált a dán kormány számára, hogy Poroszország nem siet visszahívni tisztjeit. Október 30-án Pechlin 25-i jelentését tárgyalta a minisztertanács. A jelentés egyik fontos pontját Bille kamarás emelte ki, idézve Pechlint, miszerint „a porosz kormány azzal indokolja tisztjeinek ott tartását, hogy félő, hogy a Hamburgban tartózkodó magyar tisztek helyettük belépnek a lázadók szolgálatába." Bille hozzáfűzte, hogy ugyan Poroszország csak ürügyként használja ezt az érvet, mégis jó jelnek tekinthető, hogy ezzel hivatalosan elismerte, hogy azonnal kellene csapatait és tisztjeit visszavonni, csak a körülmények nem teszik ezt lehetővé. Hansen hadügyminiszter szintén nem tartja ( tragikusnak a magyar tisztek jelenlétét, hiszen „egyetértve a többi miniszterrel, úgy gondolja, hogy nekünk csak hasznunkra válna, ha a magyar tisztek felválta( nák a poroszokat a lázadó seregben, bár nem kívánja, hogy ez most következzen be, hanem sokkal kedvezőbb lenne számunkra, ha a visszahívás a háború újabb kitörése pillanatában következne be. Zahrtmann tengerészeti miniszter egyetértését fejezte ki." Madvig kultuszminiszter hozzászólása után — aki felhívta a figyelmet, hogy nem egyes pontok, ld. porosz tisztek visszahívása, játsszák a főszerepet, hanem az a lényeges, hogy Poroszország teljesen szakítson a schleswigholsteini vezetőkkel — elfogadta a minisztertanács azt a Pechlinnek szóló utasítást, melyben a dán kormány kijelenti, hogy „nem fél a magyar tisztek belépésétől, ami miatt a porosz kormány ekkora aggodalmat táplál, és addig nem kezdődhet-90 Kobenhavnsposten 1849. okt. 27. 91 Hjelholt, Holger: Radowitz og det slesvig-holstenske sp0rgsmâl i oktober 1850. Historiske Tidsskrift Bind V 57.
