Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1328 RAÁB RENÁTA nem! Tavaly, mikor minden olyan zavaros volt a felségek csak nehezen tudtak rendet csinálni, s az egész világ úgy nézett ki, mint a puskaporos hordó, amely körül egy részeg ember gyertyával a kezében fel s alá botorkált. Akkor a felségek voltak a tűzoltó egységek, s ki gondolta volna, hogy az idén meg ők őrülnek meg? Ki tudja? De nyugodjanak meg, néhány nap múlva a nagy lapok majd választ adnak a kérdésre, igaz ugyan azzal a záró megjegyzéssel, hogy bár a háború ezúttal elmaradt, de nincs kizárva, hogy hamarosan kirobban s az egész csak a véletlenen múlik."87 A dánok a török-orosz konfliktusban elsősorban az angol külpolitika viselkedését figyelik és bírálják. „A török kormány nem akarja a magyar menekülteket kiadni. Oroszország Ogyesszánál állítólag flottát gyűjt és Konstantinápolyba akar hajózni. Ebben az esetben viszont Palmerston diplomáciai sorsa megpecsételődött, mert ha ez alkalommal megint csak magára hagyja a Portát azok után, hogy felbíztatta, akkor örökre eljátszotta hitelét az európai kabinetek és nemzetek előtt. Ha viszont Anglia ellenáll az oroszoknak, akkor világháború lesz. Ebben az esetben a magyar felkelés az utolsó fellobbanásával tűzbe gyújtja Európát, melyre teljes fénykorában nem volt képes."8 8 A K0benhavnsposten szerint Anglia és Franciaország csak azért áll Törökország mellé a magyar menekült-kérdésben, mert „nyilvánvaló előnnyel jár számukra olyan embereket védeni, mint Bem, Dembmski, akiknek Oroszországgal szemben táplált kibékíthetetlen gyűlöletét bármikor fel lehet használni az oroszok ellen. Anglia és Franciaország viselkedését tehát nem humanitárius szempontok befolyásolják."8 9 Ugyan féltek a dánok egy általános európai háború kirobbanásától, konkrétabb veszélyt és kellemetlenséget jelentett számukra a Hamburgba érkező komáromi kapituláns tisztek csoportja. A Klapka György és Újházy László vezette 30 fős csoport nagy feltűnést keltett. Az észak-német lapok hírt adnak arról, hogy milyen ujjongva fogadták a magyar tiszteket, milyen kitörő örömmel tapsoltak nekik a színházban, s számos tisztelgő küldöttség kereste meg őket a Hotel de Petersburgban. Az egyik ilyen küldöttségnek sikerült „interjút" készíteni Klapkával és a magyar tisztekkel. A K0benhavnsposten és a Dannevirke részletesen közli a beszélgetést. A Norddeutsche Freie Presse német lap egyik munkatársa, dr. Glitza kérdéseket tett fel Komárom volt parancsnokának. Glitza szerint Klapka az első kérdésre, miszerint szabtak-e a magyarok Komáromnál feltételeket Batthyányra és a tábornokokra vonatkozóan, határozott nemmel válaszolt, de az osztrákok bíztatták őt a tárgyalások alatt, s kilátásba helyezték az általános amnesztiát, mely addig nem valósulhat meg, míg Komárom nem adja meg magát. Klapkát ezért — mint ahogy azt az újságíró állítja — ez is motiválta a kapitulációban. A második kérdésre, mely Görgey szerepére vonatkozott, Klapka a tipikus komáromi kapituláns választ adja: Görgey a hibás abban, hogy augusztus 3-i sikeres kitörésének nem lett messzemenő következménye, s fegyverletételével legjobb terveiben akadályozta, s állította meg őt. Elítéli Görgey jellemét, egoistának minősíti, s Görgeyt tette felelőssé azért is, hogy 1849 tavaszán a magyarok nem semmisítették meg teljesen még az orosz beavatkozás előtt az osztrák sereget. Az orosz aranyak ugyan nem hiszi, hogy befolyásolták volna Görgeyt cselekedetében, de Görgey 87 Nord og Syd 1849. okt. 10. 88 Dannevirke 1849. szept. 26. 89 K0benhavnsposten 1849. okt. 6.
