Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1327 milliónak tartja magát, s ma a Dunára már azt mondják: német folyó. Magyarország bukása, ahogy az új német zsurnalisztika mondja: »mérhetetlen horderejű esemény«. Hiszen régóta beszélnek már virágos kifejezésekben Ausztria német keleti küldetéséről, és most látni, hogy mit is értenek ez alatt. Német telepeseket hívnak be Magyarországra. Magyarország germanizálása, sőt itt-ott már Itália germanizálása a nap jelszava. Az senkit nem zavar, főleg nem egy németet, hogy Magyarországon a magyaroknak is van némi joga, de a német, mint kultúrnép és a világ iskolamestere olyan jogokkal rendelkezik, mely nem áll meg a határoknál. Hiszen a világot kultiválni kell, ha jóval nem, hát rosszal. Milyen jó érzéssel mesélték nemrég a német újságok, hogy egy osztrák rendelet kirótta a magyarokra, hogy Pesten minden táblán legyen német felirat is. О, a németek megbocsátanak Haynaunak, csak német feliratokat olvashassanak a budapesti, szegedi, nagyszebeni és brassói utcasarkokon.85 November folyamán a schleswigi lap kitartóan támadja Ausztriát ostoba és ügyetlen politikája miatt. „Egy állam — halljuk gyakran — soha nem áldozhatja fel magát, s a hála érzete sem vezérelheti. De a szerencsétlenség az, hogy Ausztria egyszer sem és egyik népével szemben sem tud hálás lenni. Attól, hogy agyonlöveti és felakasztatja a magyarokat, még nem kedveli jobban a szlávokat. Ausztria hideg, jéghideg mindenkivel szemben. Ehhez jön most még ráadásul a szerencsétlen keleti német küldetés, amivel a frankfurtiak, berliniek és dél-németek is egyetértenek. Zágrábból már olyan kijelentéseket lehet hallani, hogy inkább a magyaroknak szeretnék alávetni magukat, mint a németeknek. Ausztria nem tudott imponálni, s most ijesztget és borzalmas uralmat akar. Oroszország viszont nem közömbös abban, hogy milyen hatást gyakorol a népekre. Míg a cár proklamációin keresztül tudatosan jó benyomást akar kelteni, Haynau akasztással koronázza a győzelmeket. Oroszország biztos léptekkel közeledik kelet felől."86 A szabadságharc utolsó erőfeszítései és a fegyverletétel okozta általános dán együttérzést azonban megzavarta két olyan esemény, mely közvetlenül fenyegette Dániát. Az egyik, ami felkavarta a kedélyeket, a törökországba menekültek kiadatása körüli vita volt. Jól tükrözi a feszültséget a Nord og Syd október 10-i „helyzetjelentése", mely egyértelműen rámutat arra, hogy a kérdés egész közelről érinti Dániát. „Az utóbbi 10-12 napban napilapjaink abban lelték örömüket, hogy a publikumot állandó feszültségben tartották, mégpedig azzal a kérdéssel, hogy lesz vagy nem lesz háború Oroszország és Ausztria Törökországgal szembeni fellépése miatt, nevezetesen felszólították Törökországot, hogy szolgáltassa ki Kossuthot, Bemet és társait. Egy ilyen háborúval nem lehet viccelni, mert egy Franciaország, Anglia és Oroszország között a Dardanelláknál kirobbanó háború gyors visszhangra lel a Keleti-tengeren is. Mi lesz Dániával egy ilyen káoszban? — kérdezheti a lelkiismeretes és hiszékeny újságolvasó. A napilapok nem adnak megnyugtató választ, hanem inkább pattanásig feszítik az idegeket, akárcsak a francia regény és drámaírók, mégpedig úgy, hogy egyszer egy enyhítő hírt tesznek be csak azért, hogy a következő pillanatban annál erősebben dörögjenek a hadüzenetek. A szerencsétlen, agyonkínzott napilapolvasó összekulcsolt kezekkel mondja: Iste-85 Dannevirke 1849. nov. 28. 86 Dannevirke 1849. nov. 16.
