Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1326 RAÁB RENÁTA demokrata és nemzeti liberális lap mind hevesebben és nyíltabban tiltakozik az Ausztria által hangoztatott osztrák-dán érdekazonosság miatt. A Dannevirke már június végén felhívta a figyelmet arra, hogy Ausztriának Németországgal szemben egész mások a céljai, mint Dániának. Ausztria nem akar kilépni a Német Szövetségből, Ausztria ott akar lenni, sőt irányítani akarja, míg Dániának más óhaja sincs, mint kilépni belőle, „hiszen csak egy rongybaba lehet a professzorok civilizációs kísérletében, s népe csak matrózként szolgálhatna a birodalmi flottán."79 Október, november folyamán a közvélemény már nem csak burkoltan, de nyíltan támadja Ausztriát magyarországi eljárása miatt. Ennek élére pedig meglepő módon a Dannevirke állt. Bár eddig is nagy figyelmet tanúsított a magyarok iránt, az egyértelmű szimpátia csak a bukás után érződik. Hosszú cikket közöl Kossuthról szeptember 26-án.8 0 November 30-án „Görgey, Dembinszky, Kossuth" címmel ad egy részletes jellemzést — természetesen osztrák forrásra támaszkodva — a három személyről.8 1 Decemberben két részes cikket közöl Temesvár ostromáról, majd egy osztrák ügynök jelentésére támaszkodva törökországi emigrációs pletykákkal szórakoztatja olvasóit.8 2 A lap Ausztriával szembeni felháborodása akkor lesz teljes, mikor az Oesterreichische Correspondenz-ben, Schwarzenberg orgánumában hosszú fejtegetést talál arról, hogyan lehetne Magyarországot legjobban elnémetesíteni. A Dannevirke eddig soha nem tapasztalt rokonszenvvel ír a magyarokról: „Ezt a cikket aligha írhatták az osztrák miniszterek beleegyezésével. Inkább egyik vagy másik bolond germanista, Dahlmann egyik tanítványa javasolhatta a magyar viszonyok rendezésére ezt az eszközt. A magyarok megérdemelnék pedig, hogy a németek fölött uralkodjanak, ez nem kétséges, hiszen a legnagyobb szervezési hiba, amitől az Osztrák Birodalom szenved, éppen az, hogy a kormány nem az erős magyar törzsben kereste központját és súlyát, hanem a német Bécsre, a birodalom peremére támaszkodott."83 A Dannevirke-t továbbra sem hagyja nyugodni a kérdés, s beigazolódottnak látja a 48-as dán véleményt: a németek Magyarországra sem lesznek tekintettel.84 „Mikor Németországban elkezdődött a forradalom, minden német polgár azt mondta: mi, a 40 millió német; azt hihetnénk, hogy Magyarország elestét sajnálják a németek. De nem, amit Hr. v. Lechenfeld, a bajor liberális szónok sajnál az az, hogy nem a német sereg, hanem az orosz nyomta el Magyarországot. De a zsákmány Németország javára válik. Azóta a német nemzet 70 79 Dannevirke 1849. jún. 23. 80 Dannevirke 1849. szept. 26. 81 Dannevirke 1849. nov. 30. 82 Dannevirke 1849. dec. 28. 83 Dannevirke 1849. okt. 5. 84 A dánok meg voltak győződve arról, hogy a német-magyar együttműködés kudarcba fullad, s a magyarok meg fogják bánni a németekhez való közeledésüket. A Dannevirke cikkírója szerint a németek "várhatóan javasolni fogják Magyarország felosztását, ugyanis több magyar városban él néhány »deutsche Brüder«, akiket majd nem akarnak cserben hagyni."(Dannevirke 1848. szept. 19.) 1848 novemberében a nemzeti liberálisok is hasonlóképpen összegzik a Budapest-Frankfurt szövetséggel kapcsolatos meglátásukat: " A magyarok az első pillanattól fogva igazságtalanok a szlávokkal szemben. Ha majd egyszer ezt elismerik, be fogják látni, hogy természetes szövetségeseik az őket körülvevő szlávok, nem pedig a németek, akik a világon csak egy nemzetiséget ismernek el, a sajátjukat." (Faedrelandet 1848. nov. 9.)
