Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1325 senki nem szenvedhet kárt személyében, vagyonában, jogaiban pusztán a forradalomban való részvétel miatt. Ausztria minden erejével azon lesz, hogy ne csak Holstein, de Schleswig is megkapja alkotmányos intézményeit, mely a polgárok szabadságjogait biztosítja."75 A magyarországi kivégzések után magát talán rehabilitálni kívánó Ausztria hasonló szellemű cikkét idézi a Fadrelandet november végén. „Ausztria többet tudna elérni a szerencsétlen schleswigiek valamint a német Holstein számára, mint amit Poroszország elérni képes. Ausztria szava elég lenne, hogy biztosítsa a hercegségek jogait, közbenjárna annak érdekében hogy Schleswig lakói kivívhassák szabadságjogaikat. Még néhány hónap és a hercegségek eldönthetik, ki segít többet nekik: Poroszország vagy Ausztria. Ausztria pedig nyugodtan fogadhatja Európa ítéletét kormánya és a porosz kormány eljárása között érzékelhető különbség miatt."76 A hercegségek ügyében jóságos közvetítőként fellépő Ausztria azonban 1849 őszén már nem tudja a dán liberálisokat különösképpen meghatni. Az októberi kivégzésekről pontosan értesült a dán sajtó, s hosszasan, naturalista részletességgel és együttérzéssel közli a megrázó eseményekkel kapcsolatos hivatalos és nem hivatalos híreket. Míg a dán diplomácia hasznot próbál húzni Ausztria fellépéséből, a közvélemény számos jelét adja az Ausztriával szembeni ellenszenvének. Még a magyarokkal szemben ellenséges Flyveposten is úgy találja, hogy „Batthyány kivégzésével megkezdődtek a történelem évkönyveiben eddig ismeretlen vérperek."7 7 A Fsedrelandet a fenti cikk közlése után azonnal — mintegy kommentárként — válaszol a Lloyd ajánlatára. Dánia megköszöni a bécsi miniszteriális lapok utóbbi időben Dánia érdekében írt számos cikkét, de úgy tűnik, a Lloyd nincs tisztában teljesen a schleswigi ügy lényegével. Schleswig lakóinak nem voltak és nincsenek is olyan jogai, melyeket a dán kormány megsértett volna, hanem ellenkezőleg a dán abszolutizmus önként, minden kényszer nélkül biztosított széles szabadságjogokat scheswigi és holsteini alattvalói számára még márciusban. A királyi ajándékot azonban egyesek úgy köszönték meg, hogy visszautasították, sőt fellázadtak ellene. így tehát nincs semmi olyan jog, amiért Ausztriának közben kellene járni, vagy fel kellene emelnie a hangját. Nincs szükség arra se, hogy Ausztria „kegyelmet biztosítson a lázadó schleswigiek számára, hiszen a dán király és a dán nép humanitása teljesen elegendő garancia a kegyelemre, mely kegyelemért a magyai· és olasz alattvalók minden valószínűség szerint irigyelnék a hercegségek lakóit". A „szerencsétlen schleswigiek" éppen azok, akik hűek maradtak hazájukhoz és királyukhoz és e miatt voltak kitéve atrocitásoknak. Erdekükben azonban egyáltalán nem szükséges közbenjárni. „Ausztria tehát, ha a schleswigi ügyben valami jót akar tenni és ha nyugodt szívvel akarja Európa ítéletét fogadni, akkor ne kövessé Poroszország példáját a népszerűség hajhászásában, hanem visszanyert hatalmát használja fel arra, hogy tiltakozzon Németország és Poroszország igazságtalan és egoista beavatkozása miatt."78 A legtöbb 75 Berlingske Tidende 1849. nov. 20. 76 Faedrelandet 1849. nov. 30. 77 Flyveposten 1849. okt. 18. 78 Faedrelandet 1849. nov. 30.
