Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1322 RAÁB RENÁTA szerzünk a hódító Poroszországgal és a forradalmi Németországgal szemben, míg ellenségeink érvei lassan teljesen súlyukat vesztik."6 4 TV. A világosi fegyverletétel után A magyarok veresége még azokat a dán lapokat is „megrázta", melyek egy hónappal azelőtt még Magyarország bukásában látták Dánia fejlődésének a kulcsát. Minden kommentár nélkül érdemes Goldschmidtet meghallgatni: „Még a hideg és óvatos Berlingske Tidende sem tudta magát egészen megerőszakolni. Míg augusztus 23-án a legelső hasábban örömtől sugárzóan jelentette be a katasztrófát, hátrébb a tizedik hasábban ezt mondja: „A szerencsétlenség teljes erővel árasztotta el Magyarországot, s itt is mint mindenhol, ahol a nép felkelt elnyomói és zsarnokai ellen, el kellett buknia a despoták és királyi rablók túlereje előtt. Csatáról-csatára arattak győzelmeket a nemes szívű és bátor magyarok, míg végül meg kellett hajolniuk elnyomóik előtt. »Hiába, az érzelmeknek csak ki kell jönniük valahol.«"65 A fegyverletétel hírének vétele után szinte minden lap megegyezik abban, hogy Ausztria nem győzte le Magyarországot, sőt mint Oroszország vazallus állama teljes vesztesként került ki a megrázkódtatásból. A Dannevirke már május elején az orosz intervenció hírének vétele után úgy látja, hogy az orosz segítség felhasználásával veszélyes módon gyengül az Osztrák Monarchia belső szilárdsága, hiszen ezzel Ausztria nyilvánosan elismeri, hogy nem számíthat tovább hadseregére, mely a nemzetiségek közötti egyetlen köteléket jelentette, s a birodalom összetartó erejét.66 Ausztria megalázott helyzetéből kiindulva a Dannevirke nem látja sötéten Magyarország jövőjét. Az orosz bulletinek hangnemének, s az orosz tisztek lovagias viselkedésének túl nagy jelentőséget tulajdonító Dannevirke jövőbeni orosz-magyar szövetségről beszél. Szerinte amennyire kevéssé tűrhette a cár, hogy szomszédjában Kossuthtal az élen egy alkotmányos köztársaság jöjjön létre, „épp oly kelletlenül bocsátkozott véres afférba ezzel a bátor néppel". Az orosz cár nem engedi „bántani" Magyarországot, hiszen „soha nem lehet tudni, mire lehetne majd Magyarországot használni. Idővel talán majd fontos bástyát jelenthet, ha Ausztria egyszer képtelen lesz megőrizni egységét". Abban biztos a Dannevirke, hogy az oroszok sem arattak hagyományos értelemben győzelmet a magyarok felett, s csak örülni lehet, hogy nem kényszerültek arra, hogy győzelmet arassanak, „hiszen az borzalmas európai színjáték lett volna." „Bár későn mondott le Kossuth, aki Magyarországot a szakadék legszélső peremére sodorta, mégis úgy véljük, talán megőrizhet még valamit Magyarország önállóságából Ausztriával szemben, legalábbis Ausztria ezután Magyarország számára egyetlen lényeges törvényt sem írhat elő az orosz cár előzetes engedélye nélkül. Magyarország sorsa tehát attól függ, hogy mit akar a „nagy Kelet" uralkodója." A Dannevirke szerint várható, hogy a cár célja Magyarország forradalom előtti helyzetériek visszaállítása lesz, s ez egyáltalán nem esik egybe a jelenlegi osztrák minisztérium terveivel. A cár aligha adja fel Magyarország önállóságát, ha másért nem, hát azért, hogy 64 Dannevirke 1849. aug. 24. 66 Nord og Syd 55. 66 Dannevirke 1849. máj. 3.
