Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1320 RAÁB RENÁTA tivizmus visszatérése ezért „nem kedvező annak a politikának, melyet Dánia legnagyobb része 1848-ban magáénak vallott: becsületesen odaadni Németországnak, ami Németországé, cserébe viszont szilárdan követelni, ami Dániáé." „Ha azt nézzük, Dánia mit nyert a békével, akkor csak a dán monarchával szembeni ellenállást sikerült legyőzni, de ha a dán államegységgel és a dán nép követelésével szembeni ellenállást nézzük, akkor nem értünk el eredményeket."5 7 A kezdetben legitimizmusra támaszkodó nemzeti kormány 1848-ban folytatott politikájának zsákutcáját jól példázza a következő „beismerés": „A sors különös iróniájánál fogva a dán kormány amennyiben a legitimizmusra akart támaszkodni, hogy követelését keresztülvihesse kénytelen volt látszat-legitimizmusba burkolózni, míg végül magának is meg kellett hajolnia saját legitimista álarca előtt, mely a lázadás külső formájának leszámolásában segítette, anélkül hogy a lázadás belső lényege megsemmisült volna."5 8 A cikk azzal a megállapítással végződik, hogy Dánia jövője szempontjából sokkal jobb lenne Schleswig nemzetiségi elv alapján történő megfelezése, mint Schleswig békealapban rögzített önállósága, mely által még sebezhetőbbé válik a hercegség Németországgal szemben. Magyarország bukásában és a konzervativizmus visszatérésében tehát a nemzeti liberálisok inkább veszélyt látnak, mely Dánia jövőjére nézve súlyos következményekkel járhat. Augusztus elején is ugyanazt a veszélyt érzékelik, amit már májusban megfogalmaztak: „Ha győz a reakció, akkor a régi állapotot szeretné visszahozni. A Német Szövetségen belüli viszonyok újra lazák lesznek és meghatározatlanok. A nem német hercegeket és országokat nem zárják ki, sőt örömmel veszik fel ismét őket, hogy ellensúlyozzák az egységpártot. A keleti hatalmak, Oroszország és Ausztria szeretnék majd a dán királyt is a szövetségben megtartani Holstein és Lauenburg révén, a hercegségek egymás közötti viszonyában pedig semmi nem fog változni. Ha tanácsukat kormányunk megfogadja, akkor visszaesünk a régi közösségbe és a schleswig-holsteinizmusba. Akkor hiába volt a sok kiontott vér, nem nyertünk semmit, hanem inkább sokat vesztettünk a kárba veszett idő miatt. Végül pedig hiába volt a kísérlet, hogy Németországgal végre tisztába jöjjünk Mi tehát félünk, hogy a régi szerencsétlen politika nyomaiba térünk vissza és különösen a béketárgyalásokért aggódunk. Ha nem sikerül elérni Holstein és ezáltal Németország teljes leválasztását úgy, hogy csak a régens személye legyen közös, akkor a béke — legyen egyébként bármennyire is előnyös — csak egy újabb háborúnak lenne melegágya és talán az első deszka Dánia koporsójához is."59 Az immár egész közvéleményt felkavaró vitában a Flyveposten a Faedrelandet-tel ellentétben a Berlingske Tidende mellé áll, és augusztus 8-án élesen támadja a nemzeti liberálisok cikkét. A Flyveposten szerint a nemzeti liberálisok cikkének egyedüli célja az volt, hogy szerencsétlen felosztás-eszméjét még mindig propagálja Schleswig önállóságával szemben. A Faedrelandet politikailag teljesen vak és tájékozatlan, mikor Magyarország győzelmére még mindig esélyt, lát, sőt a győzelemtől a demokrácia feltámadását várja. „Hogy ez a felkelés mennyire demokratikus, erről a vélemények ugyancsak megoszlanak. A magyarokat soha 57 Fasdrelandet 1849. aug. 3. 58 Faedrelandet 1849. aug. 3. 59 Faedrelandet 1849. máj. 5.
