Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1317 az orosz monarcha teljes éberségét követeli. A magyar lázadás sikere könnyen azt eredményezné, hogy a határos Lengyelországban, sőt magában az orosz császárságban is megszűnne a nyugalom. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy ez a harc is gyors döntéshez közeledik és akkor majd mi is megkapjuk a segítséget. Akkor majd a cár Európa északi részén, mint garanciális hatalom lép fel a hódító németekkel szemben. De biztosak lehetünk abban is, hogy az orosz kormány annak a pillanatnak az eljöveteléig sem hagyja cserben ügyünket. A jegyzékek, amiket eddig a porosz kormánynak küldött, egyet jelentenek a kormányunknak tett ígéretek biztosításával. Ezért megéri tehát várni és szenvedni egy kicsit. A segítségnek meg kell érkeznie!" 5 0 Június 5-én viszont csökken a lap optimizmusa, s egyre kisebb esélyt lát arra, hogy külföldről segítség érkezik: „Ha Dánia hatalmas ország lenne, vagy a Dániának Schleswiget garantáló hatalmak, Anglia, Oroszország, Franciaország és Svédország szándékában állna kötelességüket teljesíteni, akkor nem jelentene nehézséget a békekötés. Amíg azonban Lord Palmerston az ellenségeinkkel játszik össze, míg Oszkár ölbe tett kézzel nézi, ahogy szétszaggatják szomszédját és a vállát vonja, ahelyett hogy kardját a mérleg serpenyőjébe tenné, míg Franciaország nem tesz semmit, hiszen hiányzik Napoleonja, aki segítene nekünk, és végül míg Oroszország Magyarországon hadakozik, mert Magyarország közelebb van, mint Dánia, addig nincs kilátás az ügy lezárására."51 A Flyveposten mellett a K0benhavnsposten is egyértelművé teszi a publikum számára, hogy az oroszokat a magyar felkelés akadályozza meg abban, hogy a dánok segítségére siessenek: „A Kieler Correspondenzblatt örül, hogy a magyarok lekötik az oroszokat, hiszen így azok nem tudnak Dániának segítem, valámint annak is, hogy a „vörösök" lekötik Bonaparte-t, aki e miatt szintén nem tudja zavarni a porosz kabinetet schleswig-holsteini terveiben". 52 A magyar-dán érdekellentét kinyilvánítása csak 1849. július 20-án öltött hivatalos formát, mikor a Berlingske Tidende a közérdeklődésre számot tartó július 10-i békeelőzetes és fegyverszünet pontjainak közlése után azzal bíztatja olvasóit, hogy Magyarország bukása majd lehetőséget teremt a békepontok kisebb-nagyobb hiányosságainak korrigálására. „Ha Oroszország győzelmet arat Magyarországon, akkor Ausztria újra visszanyeri erejét, és a forradalmi mozgalmak végleg visszaszorulnak csakúgy Németországban, mint Ausztriában. Akkor pedig alig lehet kétségünk afelől, hogy Schleswig organikus, alkotmányos kapcsolatba kerül Dániával, méghozzá olyan kapcsolatba, mely Dánia és Schleswig javát szolgálja, valamint biztosítja a dán nyelv és nemzetiség jövőjét. Ezért rendkívül fontos Dániának, hogy ki tudja várni az európai viszonyok alakulását és éppen ez a leglényegesebb előnye a jelenlegi fegyverszüneti egyezménynek a tavalyihoz, a Malmoben kötötthöz képest, hogy lehetővé teszi a várakozást anélkül, hogy félnünk kelljen a schleswig-holsteinizmus megerősödésétől."53 A K0benhavnsposten már másnap reagál az észrevételre. Ezúttal nem támadja le rögtön a Berlingske Tidende-t, mely „tegnap megjósolta, hogy az európai 50 Flyveposten 1849. ápr. 24. 51 Flyveposten 1849. jún. 5. 52 K0benhavnsposten 1849. jún. 4. 53 Berlingske Tidende 1849. júl. 20.
