Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1312 RAÁB RENÁTA zokhoz hasonlítanak. Thökölyt „annak a kornak a Kossuthjának" nevezi és érvként használja fel II. József szabadszellemű reformjait, melyeknek a magyarok teljes erővel ellenálltak, hiszen hiába tett II. József bármi jót, nem tartotta magát a magyar alkotmányhoz."Nem szabad azt hinni, hogy egy nép mentalitása és szelleme egy év alatt megváltozik. Magyarország erős, egészséges állam, mely bátor népre és mérhetetlen gazdag forrásokra támaszkodhat, míg Ausztria régi rogyadozó épület, melyet rongyokból varrogattak össze. Csoda-e, ha Magyarország szabadulni próbálna a gyűlölt közösségből? De európai szabadságeszméért harcolni, erre bizony soha nem gondoltak a magyarok." Igaz ugyan — ismeri el a szerző — hogy Magyarországon 1848-ban éppen Kossuthnak köszönhetően számos társadalmi és szociális változás következett be, de a „tulajdonképpeni jelszó a nemzeti önállóság volt, s a magyarok szívesen adnának érte cserébe néhány szociális reformot." Majd kritizálja a német demokratikus sajtót, mely teljesen azonosította az október 6-i bécsi felkelést a magyar szabadságharccal, pedig csak a „körülmények véletlen összecsengése folytán" váltak egymás szövetségeseivé. Az pedig, hogy a magyarok maguk is megpróbálják megnyerni maguknak a külföldi országok forradalmárait, teljesen érthető. „A valamennyire is megbízható dokumentumokból azonban — melyeket Kossuth adott ki — egyértelműen kiderül, hogy a kérdés a magyar alkotmány megsértése körül forog, s Kossuth jelenleg vitatott kiáltványa is ezt tükrözi." „Szociális reformokért nem sok magyar fogna fegyvert, de ha az alkotmány védelméről van szó épp úgy, ahogy 1670-ben, 1710-ben, az egész ország azonnal fegyvert ragad." Végül pedig egyértelműen kimondja a „dél-schleswigi munkatárs", hogy „az alkotmányos jog kétségkívül Magyarország oldalán van". A körlevél „keserű hangvételével" kapcsolatban azonban Koch mellé áll: „De miért ez a borzalmas kiáltás Ausztria viselkedése miatt? Hiszen életéért, létéért küzd. Ha Ausztria fenn akar maradni, akkor az orosz politikát kell követnie. Egyáltalán nem kell itt borzalmas »Camarilláról« beszélni, mely mindenkit meggyaláz és egyedül felelős mindenért. Ausztria 1000 éves múltra tekinthet viszsza és ezt az ezer évet nem lehet csak úgy egy év forradalmával elsöpörni. A fekete-sárga zászlónak még sok híve van az Osztrák Birodalom határain belül élő népek között." Cikke végén nála találkozunk a 48-as dán sajtót tekintve először olyan véleménnyel, mely Magyarország függetlenségében Dánia és Európa jövője szempontjából pozitív lehetőségeket lát: „Más kérdés az, hogy a nemzetek érdekében nem kellene-e azt kívánnunk, hogy az osztrák egységállam felbomoljon. Nyilvánvaló, hogy Ausztria csak úgy tud létezni, ha a nemzetiségeket elnyomja. Kétségkívül Európa javára válna, ha az erős magyar állam zavartalanul fejlődhetne, hiszen nagy jövőre hivatott. Magyarország győzelme jól ellensúlyozná a nagyhatalmak politikáját, mely a kis nemzetek elnyelésével fenyeget, s az 1848-as év eredményeit tekinti bevételnek."35 35 Dannevirke 1849. júl. 25.
