Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1313 III. Szabadságharcunk és az 1849- es berlini béketárgyalások Az 1848. augusztus 26-i malmöi fegyverszünet egyik pártot sem elégítette ki. A nagyhatalmak által beiktatott 5 tagú közös kormány érvényesnek nyilvánította a schleswig-holsteini ideiglenes kormány rendelkezéseit, intézkedéseit. Az észak-schleswigi dán lakosság az új kormány működését úgy élte meg, mint ellene intézett támadást. A dán belpolitikában eközben változások történtek, hiszen novemberben a márciusi minisztériumnak az Ejder-program kudarca miatt és a nemzeti liberális párt Schleswig megfelezésére tett javaslatát követő általános felháborodás következtében távoznia kellett és egy konzervatívabb, mérsékelten liberális kormány került hatalomra.36 Az új kormány célja Schleswig felosztás nélküli megőrzése volt, ami pedig az adott körülmények között háború nélkül nem volt elérhető. 1849. január 22-én a schleswig-holsteini csapatok és a helyi dán lakosság között fegyveres harc alakult ki Br0ns falunál, s a dán kormány február 26-án felmondta a fegyverszünetet. A schleswig-holsteini vezető körök sem voltak elégedettek a fegyverszünet következtében létrejött állapotokkal, s a közös kormány felbomlása után március 26-án a Német Szövetség nevében egy új 2 fős kormány (ún. helytartóság „statsholderskab") alakult a hercegségek ügyeinek intézésére. Április 3-án újra megkezdődtek a harcok, melyek során 41000 dán állt szemben a 46000 fős szövetségi sereggel és a 20000 fős schleswig-holsteini sereggel. A dán sereg eredeti célja tengeri fölényét felhasználva Eckernförde megtámadása volt, miközben szárazföldi csapatainak is dél irányába kellett volna egyidejűleg támadnia. Az április 5-i eckernförde-i támadás tragédiába fulladt, hiszen a két támadó hajó közül a VIII. Christian felrobbant, a Gefion fregatt pedig kénytelen volt megadni magát. A kezdeményezés ezután a németek kezébe került. A dán sereg Rye tábornok parancsnoksága alatt kénytelen volt (egyébként mesteri módon) visszavonulni, a német birodalmi csapatok pedig május 5-én bevonultak Jyllandra. Sorozatos kudarcok után július 5-6-án sikerült Fredericiánál kemény harcok árán vereséget mérni a schleswig-holsteini seregre, de egyértelmű döntést nem eredményezett a csata. így Dánia kihasználva a második hadjárat alatt Fredericiánál aratott egyetlen győzelmét, 1849. július 10-én angol és orosz diplomáciai segítséggel hat hónapos, számára nem túl előnyös új fegyverszünetet kötött Berlinben, valamint megállapodott Poroszországgal a béke előzetes tervezetében. A dán aggodalom azonban július 10-e után sem szűnt meg, hiszen a kezdődő, végleges békét megcélzó tárgyalások során Dánia egyedül állt a magabiztos, fénypontján álló Poroszországgal szemben, mely akárcsak egy évvel korábban a malmöi, most a berlini fegyverszünet pontjainak is csak lassan és vonakodva volt hajlandó eleget tenni, s a fegyverszünetet a német sajtóban igyekezett kedvező 36 A nemzeti liberálisok 1848 nyarára belátták, hogy az Ejder-programot Dánia saját erejéből nem tudja megvalósítani, a nagyhatalmak pedig nem támogatják a márciusi minisztérium törekvéseit. Ezért az Ejder-politikusok egyre gyakrabban adtak hangot meggyőződésüknek, miszerint Dánia számára a „ legkisebb rosszat" Schleswig megfelezése jelentené. A határt a Kappel és Husum között húzódó vonal mentén képzelték el. Schleswig megfelezésének gondolatát kezdetben a nagyhatalmak is támogatták, az elképzelés azonban részben a dán közvélemény, részben a dán király heves tiltakozása miatt kudarcba fulladt, s lehetetlenné tette a márciusi minisztérium további működését. így állott elő az a furcsa helyzet, hogy a márciusi minisztérium politikájának megvalósítására a novemberi minisztérium, a többnyire mérsékelt, egységpárti politikusokból létrejött új kormány vállalkozott, hangsúlyozva a „Dánia az Ejderig" program fontosságát.
