Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1311 dani, hogy fellázadtak királyuk ellen. Mikor pedig a nagybácsi „leköszönt", a háború már teljes erővel folyt." Végül pedig azt reméli R. J., hogy a Dannevirke visszanyeri demokrácia iránti elvesztett jóindulatát.3 4 A két fél között kialakult vita érdekességét tovább fokozta, hogy hozzászólásra késztetett egy harmadik személyt is, aki dán részről talán a legkomolyabb értékelést és elemzést írta szabadságharcunkról. E. M. — akiről saját aláírásának köszönhetően annyit lehet tudni, hogy „dél-schleswigi származású és a Dannevirke munkatársa" — július 25-én, tehát közvetlenül Koch válasza után a vitát mintegy békítendő beküldte cikkét a Dannevirke szerkesztőségébe. A cikkben kifejtett álláspont egyértelművé teszi, hogy a vitában a békítő szerep ellenére az „extrémdemokrata" lap elveit támadja, amellett, hogy a magyarok iránti rokonszenvben osztja a K0benhavnsposten véleményét. A három oldalas cikk címe: Et ord om den ungarske kamps Betydning (Egy szó a magyar harc jelentőségéről). A cikk írója szerint mindenki félreérti és rosszul magyarázza a magyar eseményeket, hiszen , jelenünk divatos címszavaiból és a történelmi iskolákat elárasztó sémákból kiindulva ítéli meg az európai közvélemény a magyarok küzdelmét." „Azt mondják, ez a felvilágosult nyugat és a sötét kelet közötti harc, a civilizáció és barbarizmus, a forradalom és reakció közötti küzdelem; röviden olyan harc, melyben az új idők szelleme, melynek születési éve 1848 volt, egész erejét felkínálja a régi szisztéma összes borzalma ellen." „Nevezték már a magyarokat szocialistáknak, köztársaságiaknak és azt hiszik, hogy az egész nemzet a »bal oldalhoz« tartozik. De ebben nagyon tévednek." Szerinte a magyar harcot az orosz intervenció tette „szocialistává" és „európai harccá" a közvélemény szemében. „Ha azt vesszük, hogy egy 5-6 milliós nemzet egyedül harcol a két legnagyobb európai állam ellen, akkor a vereség soha nem jelenthet számukra szégyent, hanem ellenkezőleg, minden egyes győzelem a legnagyobb csodálatot kelti. így természetes, hogy majdnem minden szabad szellemű nép a magyarokkal érez, ami teljesen érthető. A magyarok iránti általános európai lelkesedés hatalmasra nőtt, s e nép bátor tavaszi cselekedeteinek következtében, borzalommal figyelték Oroszországot, ahogy hatalmas seregével elözönlötte Magyarországot." E. M. szerint az orosz beavatkozás után a magyar harcban mindenki a Kelet és Nyugat elveinek összeütközését kezdte látni. Az európai nemzetek demokratái a magyarok ellenségeire kezdtek el kiabálni, míg a legitimitás oldalán állók a magyarok elnyomásában látták a garanciát a „régi szép idők visszatérésére." A cikk írója úgy véli, ezzel a felfogással egész Európa meghamisítja a magyar szabadságharcot, melynek valódi megismeréséhez csak az angol sajtó biztosít megfelelő forrást. Leginkább ugyanis az angol nép értheti meg a magyart, mely annyi középkori vonást őriz még napjainkban is, s melynek „éppoly kialakított feudális rendszere van, mint az angoloknak. A magyar — mindent összevetve — egy nagyon konzervatív nép, mely az angolokéhoz hasonló mániákussággal ragaszkodik régi alkotmányához és nemzeti önállóságához." Hogy állítását igazolja, ismerteti a magyar történelem főbb eseményeit és megállapítja, hogy az 1848-as események szervesen beilleszthetőek az 1670-től zajló Habsburg-ellenes rendi felkelések sorába, de legalábbis főbb vonásaiban a-34 Köbenhavnsposten 1849. júl. 28.
