Századok – 1999

Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297

A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1309 tények, melyeket elferdítve írt le, de valószínű R. J. úr sem tud többet a magyarországi eseményekről. Nem is lehet a magyarok bennfentes ismerője, hiszen egyetlen konkrétummal sem tudta igazolni, amit állít: a Dannevirke hamisan és hibásan tudósít. „Ezt támasztja alá az a tény is — véli a Dannevirke —, hogy inkább a K0benhavnspostent uszította fel ellenünk, ahelyett, hogy közvetlenül támadott volna." Azt pedig nyilván belátja R. J. űr, hogy a mindenki által egyformán ismert tényekből mindenki más következtetést vonhat le. „Téved R. J. úr, mikor azt állítja, hogy a Dannevirke-nek azért ilyen, vagy olyan a véleménye, mert abszolutista lapokat használ. R. J. úr nagyon ostoba embernek tarthat, ha azt hiszi, hogy mivel csak szolgai forrásokat használok, csak szolgai következtetést vagyok képes levonni belőlük." „A sors viszont épp úgy akarja, hogy főleg ellenzéki lapokhoz jussak hozzá, ráadásul olyanokhoz, melyek a magyarokkal tartanak." Ezt követően Koch megállapítja, hogy R. J. úr fő célja az volt, hogy a Dannevirke-t abszolutista lapnak állítsa be, amit mindenki elhisz, aki nem ismeri a lapot. „Hogy vádja még hatásosabb legyen, azt írta, hogy a Dannevirke hűtlen és aljas népnek nevezte a magyart." Koch több hasábot szentel még annak, hogy bebizonyítsa: a „nedrig" szót nem használta: „Ez durva valótlanság, hiszen egyetlen népet se — legkevésbé a magyart nevezném így, mely hibáival együtt erényekben magasan Európa legtöbb népe fölött áll". Amit pedig a Dannevirke eddig mondott és a jövőben fog mondani a magyarokról, azt bármikor kész megvédeni. „Magam is személyesen érintkeztem már magyarokkal és ez a jövőben is megtörténhet." Befejezésül a Dannevirke szerkesztője kéri R. J. urat, vegye észre, hogy a Dannevirke-nek a magyar viszonyok említésével egyáltalán nem az volt a célja, hogy az osztrák császári ház legitimitását védje, „hiszen ez nem áll olyan közel a lap szívéhez." „Ellenkezőleg, a Dannevirke egy népi lap, mégpedig olyan jellegű, mely a nép valódi javáért küzd, nem pedig »egy absztrakt elvért«". Mindezek ellenére Koch változatlanul kitart álláspontja mellett: „A Dannevirke-nek akkor is úgy tűnik, hogy a magyarok rosszul játszottak kártyáikkal és nagyra törő vezetői hozták a nemzetre azt a szerencsétlenséget, mely most az egész ország fölött oly fenyegetően villámlik. így a felelősséget sokkal inkább Kossuthnál és barátainál kell keresni, mint az osztrák háznál, melyet egyáltalán nem áll szándékomban védeni. De miután a császárt megfosztották trónjától, szeretném tudni, vajon R. J. úr, ha ő lenne az osztrák császár, nem használna fel minden erőt, amit csak össze tud gyűjteni, sőt ha kell még az orosz sereget is, hogy visszanyerje trónját? Azt hiszem felhasználná. Kíváncsian várjuk R. J. úr válaszát. Pet. Chr. Koch."33 A vitát július 28-án R. J. záija le a K0benhavnspostenben megjelent Dannevirke c. cikkében. „A Dannevirke szerkesztője, Koch úr, komolyabban vette kis cikkemet, mint vártam és csapongóbban válaszolt rá, mint amit a kis cikk véleményem szerint megérdemelt volna" — kezdi a választ. R. J. utal arra, hogy csak két kifogása volt Koch július 18-i cikkével kapcsolatban: 1. a magyarokat hűtlen és alantas népnek nevezte és 2. a schleswig-holsteiniekhez hasonlította őket. Mivel Koch válaszában csak az 1. pontot a „nedrig" szót védte meg, a 2. pontról pedig hallgatott, fel kell tételeznie, hogy tovább ez már nem képezi vita tárgyát. A „nedrig" szó miatt bocsánatot kér és elismeri, hogy Koch ezt ilyen formában 33

Dannevirke 1849. júl. 24.