Századok – 1999

Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297

1308 RAÁB RENÁTA rabb lehet összehasonlítani Hollandia XVI. sz-i szabadságharcával. Mindkét eset­ben ugyanis az összes lehetséges elnyomási módszert és igazságtalanságot (vallási és polgári tekintetben) felhasználták az elnyomók a nép ellen és ezzel lázadásra ingerelték őket." Abban is hasonlónak tartja Németalföld és Magyarország sza­badságharcát, hogy „az anyaországhoz csak a közös herceg személye kötötte őket és országuk — Schleswiggel ellentétben — soha nem képezte az anyaország ré­szét."31 „Épp úgy, ahogy a Dannevirke, én is törvénytelennek tartom a schles­wig-holsteiniek viselkedését. Össze szabad- e azonban hasonlítani Magyarország harcát ellenségeinkével úgy, mintha Dánia oldalán lenne a jogtalanság, a schles­wig-holsteiniekén pedig a törvényes jog?" Majd aggodalmának ad hangot a miatt, hogy a schleswigi lap, a Dannevirke ilyen tévedésben van, „hiszen ez veszéllyel jár a jó ügyre nézve. Az ellenállók ugyanis könnyen hasznot húznának ebből és erre — a becsületes szabadságharcosokkal való összehasonlításra hivatkozva — még egyenlőségjelet tennének közénk és az osztrákok közé." „Ezért kívánom — fejezi be levelét R. J., hogy a K0benhavnsposten, mely legjobban védi a magyaro­kat, adjon a Dannevirke szerkesztőségének egy kis leckét, vagy világosítsa fel Magyarország viszonyairól. Remélem teljesíti kívánságom. Lekötelezettje: R. J.". Végül kéri a K0benhavnsposten szerkesztőjét, írja hozzá véleményét. A szerkesztő eleget tesz a kérésnek: „Tényleg baj, hogy ilyen téves elképzelések olvashatók sajtónkban". Ennek oka szerinte az, hogy Dániában nagyon hiányosak a jelenlegi és korábbi Magyarország viszonyairól szerzett ismeretek. Majd szintén tiltakozik a magyarok schleswig-holsteiniekkel való összehasonlítása ellen. „Tudniuk kel­lene a lapoknak, melyek a legitimitás elvének érvényesüléséért küzdenek, hogy kezdettől fogva nem a magyarok, hanem a horvátok állíthatók párhuzamba a schleswig-holsteiniekkel, hiszen épp úgy mint ők, ki akarnak szakítani a magyar koronából egy területet, mely 800 éve szorosan kötődik hozzá. A jelleg és jelentőség azonban, melyet a magyar háború most nyert, meglehetősen lényegtelenné teszi már ezt, bár jogos az az észrevétel, hogy pontosabb előadásmódot érdemelne" — írja a demokrata szerkesztő. Befejezésül még egyszer visszatér a nagy napilapok katonai hírekkel kap­csolatos pontatlanságára, melyeknek pedig elég forrás és kapacitás áll rendelke­zésre ahhoz, hogy pontosabbak legyenek. „Most nem a Berlingske Tidende-ről akarunk beszélni, melynek meg van az a privilégiuma, hogy tájékozatlan legyen mindenben, mely nem az állampapírok árfolyamával kapcsolatos, de a Fsedrelan­det is azt írja pl. tegnapelőtti számában, hogy „Jellasich még mindig kénytelen passzívan a Bánságban állomásozni. Ha csak egy teljesen közönséges térképre pil­lantunk is, azonnal látjuk, hogy épp az lenne Jellasich feladata, hogy átkeljen a Tiszán, be a Bánságba, ahol még egyáltalán nem volt, hogy felmentse Temesvárat."3 2 Peter Christian Koch ι álasza a Dannevirke-ben július 24-én, a K0benhavns­postenben július 26-án jeler t meg. Koch nem érti, hogy R. J. úr miért csodálkozik azon, amit a magyar felkelésről írt, hiszen véleménye nem újkeletű és ha kicsit jobban ismerné a lapot, tudná milyen sokszor írt már a Dannevirke a magyarokról. Koch hálás lenne, ha R. J. úr inkább azt bizonyítaná be, melyek voltak azok a 31 K0benhavnsposten 1849. júl. 21. 32 K0benhavnsposten 1849. júl. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents