Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1307 Kossuth úr a hibás nagy részben azokért a bűnökért, melyek ezt a véres drámát — mely a szerencsétlen magyar síkságon folyik — előidézték." Koch hangsúlyozza, hogy Magyarország eredetileg, sőt egészen a legutóbbi időkig Ausztriától Jelentős mértékben" független állam volt és szerződésekkel, egyezményekkel tudja igazolni a jogokat, melyekkel az ország rendelkezik. A schleswig-holsteini lázadás olyan jogok eléréséért tört ki, melyekkel Magyarország ősidőktől fogva rendelkezett. A magyarok viselkedése azonban az utóbbi időben teljesen hasonlít a schleswig-holsteiniekéhez. Az 1848-as márciusi mozgalom köztársasági forradalommá „fejlődött", teljes lázadássá, melyet a császári háznak minden törvényes eszközzel joga van elfojtani. Ezek után Koch vázolja az udvar és a Batthyány-kormány közötti viszony elmérgesedésének folyamatát (több ponton is a magyarokat hibáztatva), s előkerül a régi vád: a magyarosítási kényszer, s a többi nemzetiség elnyomása.29 „A miatt tehát, hogy a császár Oroszországgal szövetkezett, nem panaszkodhatnak a magyarok olyan mértékben, mint ahogy ezt most teszik, hiszen maguk is a legnagyobb könnyelműséggel, mások jogainak eltiprásával, semmibe vételével hozzájárultak ahhoz, hogy ebbe az állapotba kerültek. Annyi bizonyos, hogy a mérhetetlenül becsvágyó Kossuthnak és barátainak nagy felelőssége van mindabban, ami az elmúlt évben történt és sorsuk aligha lesz jó."3 0 Koch véleményét azonban nem osztotta mindenki, hiszen három nappal később, július 21-én a K0benhavnsposten hasábjain megjelent egy cikk „Dannevirke és Magyarország" címmel egy R. J. nevű szerző tollából, aki a Kpbenhavnsposten szerkesztőjének küldte be Koch cikke miatti tiltakozását. R. J. bár tudja, hogy kevés ideje van a K0benhavnsposten szerkesztőjének, mégis kéri őt, olvassa el a Dannevirke szerdai számát, hiszen érdemes. „A cikk szerzője támadja Kossuthot az orosz beavatkozás felett kialakult »keserűsége« miatt, majd legalább a Kossuthéhoz fogható keserűséggel, mulatságos módon próbálja védeni állítását: »a magyarok egy hűtlen, nedrig (alantas, aljas) nép«, mely a schleswig-holsteiniekhez hasonlít, amennyiben feUázadtak a »jólelkű császári ház ellen«, akárcsak a schleswigholsteiniek »a békés Dánia és kormánya eilen.« R. J. nem csodálkozik ezen, hiszen továbbra is ilyen véleményekre lehet számítani, amíg kizárólag szolgai lapokat használunk forrásként, s nem olvassuk az ellenzéki lapokat is. Ezt követően tiltakozik az összehasonlítás ellen: „Úgy gondolom, a magyarok viselkedését hama»hamburgi hazugságtudósító«, hogy ugyanez az országgyűlés »morális iszonyodást« érzett Kossuth javaslata felett." (K0benhavnsposten 1849. máj. 29.) 29 A magyarországi nemzetiségi konfliktus kiéleződésekor a dánok magyarokról alkotott addigi pozitív véleménye megváltozott, s a magyarok nemzetiségi politikáját pártállástól függetlenül minden dán sajtóorgánum elítéli. A dán közvélemény ellenszenve az ország kül, -ill. belpolitikai helyzetéből fakad. A Budapest-Frankfurt szövetség híre mindenki számára világossá tette, hogy „Magyarország az ellenség oldalán áll". A dán nép ezért természetes szövetségesét a Frankfurttól távol maradó cseh Palaczkyban találta meg, s hirtelen sorstársakat kezdett látni a „mindeddig alvó, elnyomott szláv népekben" . A dán lapok kitörő örömmel üdvözlik a június 2-án Prágában összeülő szláv kongreszszust, melytől a frankfurti nemzetgyűlés ellensúlyozását várták. Ezért együttéreznek a szlávokkal, akiket szerintük a magyarok a Magyar Királyság területén éppúgy el nyomnak, mint a németek Schleswigben a dánokat. A dán közvélemény majd csak a tavaszi győzelmek, valamint a csalódást okozó március 4-i oktrojált alkotmány hatására lesz hajlandó „feledni" a magyarok felháborítónak tartott kisebbségi politikáját. 30 Dannevirke 1849. júl. 18.
