Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1301 privilégiumával szemben az 1721-es angol, francia ül. az 1773-as orosz nagyhatalmi garanciális egyezményekre hivatkoztak, melyek biztosították a dán királynak Schleswig hercegi, ún. gottorpi részeinek birtoklását. A német szellemi elit és nemzeti liberális párt legnagyobb része azonban, mint a schleswig-holsteinizmus lelkes követője, nem elégszik meg Holsteinnel, hanem Schleswig-Holsteint akarja, sőt egy idő után már ezt is kevesli. Jakob Grimm, a nagy német nyelvtudós Frankfurtban írja le ezzel kapcsolatos véleményét a Geschichte der deutschen Sprache с. azóta is sokat idézett művében: „Lotharingia, Elsass, Schweiz, Belgium és Hollandia birodalmunk egy része. Néhány generáció múlva talán csak három európai nép fog osztozni a hatalmon: a latin népek, a szlávok és a germánok. Ha pedig a nagy Németország megalakul, miért ne csatlakozna a harcos Jüt-félsziget a szárazföldhöz, ahogy a történelem, földrajzi fekvés és természet megköveteli; miért ne térnének vissza a jütök az angolokkal, szászokkal való szövetséghez, a dánok pedig vissza a gótokhoz (svédekhez). Mihelyt Németország reorganizálja magát, lehetetlen hogy Dánia olyan formában álljon fenn továbbra is, mint eddig."9 Más stílusban, de lényegében ugyanazt fejezi ki Marx és Engels Neue Rheinische Zeitung-ja, melyet igazán nem lehet nacionalizmussal vádolni. „Ugyanazzal a joggal, mellyel a franciák elvették Flandriát, Lotharingiát és Elzászt, s előbb vagy utóbb elveszik Belgiumot, ugyanazzal a joggal veszi el Németország Schleswiget: a civilizációnak a barbársággal, a haladással, a maradisággal szembeni jogával. Es ha a szerződések Dánia javára lennének is — ami még nagyon kétséges — ez a jog többet ér minden szerződésnél, mert ez a történelmi fejlődés joga. Persze nem lehet tagadni, hogy a dánok félig-meddig civilizált nemzet. Szerencsétlen dánok!"1 0 A skandinavizmust, a 40-es évek nagy irodalmi, kulturális mozgalmát így jellemzi a lap: „A skandinavizmus a brutális, szennyes, kalóz, ó-skandináv nemzetiségért való lelkesedés, azon mély bensőségességért való lelkesedés, mely túláradó gondolatait és érzéseit nem tudja szavakban nyilvánítani, annál inkább tettekben, nevezetesen nők iránti durvaságban és permanens ittasságban."1 1 A lap szerint Dániának nem is érdemes önálló létet élni, hiszen „a dán egy olyan nép, mely kereskedelmileg, iparilag, politikailag és irodalmilag a legkorlátlanabbul függ Németországtól. Ismeretes, hogy Dánia tényleges fővárosa nem Koppenhága, hanem Hamburg, hogy Dánia az összes irodalmi táplálékait, csakúgy mint anyagi táplálékait, Németországtól szerzi be, és hogy a dán irodalom — Holberg kivételével — gyönge utánzata a németnek."1 2 Orla Lehmann, akit a „ dán reformkorban" és a márciusi napokban betöltött szerepe alapján Kossuthhoz lehetne hasonlítani,13 felháborodottan és elkeserejoga van, de ne váljon Holstein kívánsága mindenható akarattá, mely az egész monarchiát ugyanolyan feltételekbe rántja!"( Fœdrelandet 1848. március 8.) 9 Bj0rn, Claus: 1848 Borgerkrig og revolution. Gyldendal, K0benhavn 1998. 48. 10 Marx, Karl-Engels, Friedrich Müvei 6. 1848-49 Bp., 1962. Kossuth Kiadó. 379. 11 ibid. 378. 12 ibid. 377. 13 A hasonlat azért nem egészen helytálló, mert a dán nép karaktere nem tűri a nemzeti hősöket, s idegenkedik attól , hogy a történelmi eseményeket perszonifikálja. A sajátosan dán — a magyartól meglehetősen eltérő — szemléletet jól tükrözi az alábbi idézet: „Valóban más lenne Lehmann mint eszköz? Ő lenne maga az ügy? Azért küzdjünk a szabadságért, hogy miután kivívtuk odaajándékozzuk neki és szolgái legyünk? Nem, Lehmann egy eszköz, ahogy mi is mindnyájan azok
