Századok – 1999

Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297

1300 RAÁB RENÁTA mint államjogilag ismét az abszolutista dán királyi korona inkorporált részévé vált — Holsteinnel évszázadok óta együtt kormányozták és igazgatták. Ez a látszólag feloldhatatlannak tünő ellentmondás tette Schleswiget a német és dán érdekek ütközőpontjává, 1848 „vérző sebévé". Az eredetileg dán hercegség északi részét zömében dánok, déli részét németek lakták, a hivatalos, és „előkelő" nyelv azonban a német volt, s a közigazgatás élén álló, kiéli egyetemen „végzett" hivatalnokok többsége nem is beszélt dánul. Az erősödő külső német hatásra a 30-as évek elején bukkant fel az ún. „népi schleswig-holsteinizmus", mely I. Christian dán uralkodó 1460-as oklevelére hivatkozva kialakította három pontos programját: 1. Schleswig és Holstein hercegségek önálló államot képeznek a királysággal szemben, 2. a két hercegség örökre és szétválaszthatatlanul összetartozik (up ewig ungedelt), 3. csak és kizárólag az oldenburgi férfiág uralkodhat Schleswig-Holsteinben. A harmadik pont már államjogi problémákat is felvetett, hiszen VII. Frederiknek nem volt törvényes fiúörököse.7 A schleswig-holsteini teória megfogalmazói Droysen és Dahlmann professzorok voltak, akik majd aktívan részt vesznek a frankfurti nemzetgyűlés munkájában. A schleswig-holsteini programot, mely 1848-ban kiegészült az új Németországhoz való csatlakozás azonnali igényével, a német szövetségi gyűlés is jóváhagyta, s április 4-i, valamint 12-i határozatában Schleswig-Holstein már mint Németország új tagállama szerepel, s a két dokumentum a Dánia elleni támadás tulajdonképpeni jogalapjává vált. A schleswig-holsteini mozgalommal szemben szinte párhuzamosan fejlődött ki az Orla Lehmann vezette dán nemzeti liberális mozgalom, más néven ejderdán párt, mely azt hirdette, hogy „Dánia ott végződik, ahol Németország kezdődik", vagyis a két hercegség határát képező Ejder folyónál. A dán nemzeti liberálisok Dánia jövőjét és függetlenségét csak úgy látták biztosítottnak, ha Holstein azonnal kiszakad a dán állam kötelékéből, csatlakozik Németországhoz, Schleswig viszont egy új szabad alkotmány által szabályozva az eddiginél szorosabban kötődik a királysághoz.8 Az ejderdán párt a schleswig-holsteiniek 1460-as „arisztokrata" 7 Mivel ezért valószínűnek tűnt, hogy az 1448-tól uralmon lévő Oldenburgi-dinasztia férfiága kihalás előtt áll, az Oldenburgi-dinasztia férfi-mellékágának képviselője, Christian August herceg bejelentette igényét nemcsak az egyesített hercegségek hercegi címére, de Dánia trónjára is. Követelését azzal indokolta, hogy э dán trónöröklési törvények [Kongelov] — mely ugyan kimondta, hogy a férfiág kihalása esetén Schleswigben és a királyságban is a női ág folytatódik (vagyis Hesseni Frederik kerülne trónra) — nem vonatkoznak se Holsteinre se Schleswigre. Augustenburg herceg azt állította, hogy mivel Schleswig szétválaszthatatlanul Holsteinhez tartozik, Schleswigre is Holstein öröklési szabályai vonatkoznak, vagyis csak a férfi-mellékág uralkodhat. Ennek pedig legközelebbi képviselője ő volt. A sajtóban megkezdett agitáció eredményesnek tűnt, s a schleswig-holsteini párt hívei köréje gyülekeztek, akiből bár hiányzott minden liberális vagy nemzeti szellem, de éppen dinasztikus céljainak köszönhetően volt képes a Dániától való elszakadási mozgalomnak legitimitást kölcsönözni. 8 Ezért mindenképpen téves az a magyar szakirodalomban többször is felbukkanó állítás, miszerint a dán király bekebelez* e volna Schleswig-Holsteint. Dánia Holsteinre egyáltalán nem tartott igényt, hiszen a forradalrri Ejder-program lényege — mely egészen 1864-ig a dán nép és kormányok legfontosabb külpoliti :ai programja volt — éppen abban állt, hogy az 1814-es döntést megváltoztatva a dánok Holsteint Németországnak átengednék, így biztosítva az újjászületett Dán Monarchia Németországtól való teljes és tényleges függetlenségét. Holstein birodalomból való kilökése így legalább olyan fontos célkitűzése volt az ejderdánizmusnak, mint Schleswig megtartása. Az indoklást Tscherning, a márciusi hadügyminiszter a következőképpen fogalmazza meg 1848 márciusában: „A Német Szövetség Dánia számára idegen ország. Lengyelország hanyatlása is idegen államok beavatkozásával kezdődött. Holstein Dániába tagolása és a Német Szövetségben való egyidejű tagsága alkalmat teremt a beleszólásra. Ez pedig nem Holstein, hanem a nagyhatalmak követein keresztül történik. Add meg a szövetségnek, ami a szövetségé, tegye Holstein amit jónak lát és amire