Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1299 Schleswig, s nem egészen alaptalanul, hiszen a Dán Monarchiában képződött schleswig-holsteini mozgalommal mind a Gagern-, mind pedig a Radowitz-féle politika rokonszenvezett, s hol nyíltan, hol burkoltan, de támogatta azt. A hároméves háború kirobbanásának okai főként az 1814-es bécsi kongreszszus döntéseiben keresendők. Az 1814. január 18-i kiéli béke értelmében Dániának, mint Napóleon kényszerű, de hűséges szövetségesének a győztes Svédország javára le kellett mondania Norvégiáról, kárpótlásul viszont megkapta a két német hercegséget: Holsteint és Lauenburgot. A bécsi döntéshozók ezzel az intézkedéssel előre nem sejtett bonyodalmakat zúdítottak a gyarmatai és társországai nélkül 58.000 km2 területre zsugorodott, harmadrangú európai állammá süllyedt, mindössze 1.4 millió lakossal rendelkező Dán Monarchia nyakába.5 A zömében német lakosú Holstein hercegség ugyanis amellett, hogy a független Dán Monarchia integrált részévé vált, teljes jogú tagállama is volt az újonnan létrehozott Német Szövetségnek, s Holstein kettős helyzete lehetővé tette a Szövetség számára, hogy közvetett módon beavatkozzon a Dán Monarchia belső ügyeibe. A dán király ugyanis, aki egyben Holstein hercege is volt, ez utóbbi minőségében köteles volt eleget tenni a szövetségi határozatoknak. így pl. a dán királynak a szövetségi paktum 10. §-a értelmében német kérésre bármikor rendelkezésre kellett bocsátani a 360Ö fős holstein-lauenburgi kontingenst, mely azzal a veszéllyel járt, hogy Dánia német érdekekért lesz kénytelen háborúzni. A Holstein miatti függőség ugyanakkor a belpolitikai fejlődést is bénította, hiszen az egységpolitikát folytató dán kormány nem ritkán azzal az indokkal utasította vissza a reformjavaslatokat, hogy Holsteint, mint a Dán Monarchia részét egyetlen reformból sem szabad kihagyni, márpedig minden liberális változtatás a szövetség két legnagyobb hatalmának, Ausztriának és Poroszországnak a haragját váltaná ki. A dán kormány politikájára gyakorolt német befolyás addig nem okozott komoly gondokat, míg „apróságokra" korlátozódott, míg a Poroszország és Ausztria közötti rivalizálás lehetetlenné tette az erős központi német hatalom létrejöttét. Az 1834-ben Poroszország által létrehozott Német Vámszövetség expanzív törekvései azonban az Elbától északra is egyre jobban éreztették hatásukat, s felszínre hozták a két ország között hosszú ideje lappangó és felgyülemlett feszültséget.6 Súlyosbította a helyzetet, hogy a növekvő dá.i-német ellentét nemcsak államközi szinten, hanem a Dán Monarchián belül, egészen konkrétan Schleswigben (dán nevén S0nderjylland (Slesvig) is jelentkezett. 1814 után a király Koppenhágában lényegében egy kettős monarchia fölött uralkodott. Nyelvi és kulturális szempontból az állam egy északi (dán) és egy déli (német) részre tagolódott, míg Schleswigben találkozott és keveredett a kettő. Schleswiget — mely a történelem folyamán mindig dán hercegségnek számított, s 1721-ben, mikor is a régi hercegi (gottorpi) részek egyesültek a hercegség királyi birtokaival és hivatalosan, vala-5 A Dán Monarchiára vonatkozó adatok: Hjelholt, Holger: S0nderjylland under Treârskrigen I. K0benhavn, G.E.C. Gads Forlag, 1959. 11.; Bj0rn, Claus: Gyldendahl og Politikens Danmarkshistorie 1800-1850. Bind. 10. Fra reaktion til Grundlov. redaktion Olaf Olsen. Nordisk Forlag Copenhagen. 122. Danmarks Historie af Vagn Skovgaard Petersen, Bind 5. Gyldendahl 1985. 30. 6 A Német Szövetség és Dánia viszonyáról: Flink, Troels: Omkring Ejderpolitikkens udformning; Danmarks forhold til Holsten og til den tyske forbund omkring 1840, Jyske Samlinger; udgivet af Jysk Selskab for Historie, Sprog og Litteratur; Ny Raekke I. bind redigeret af Vagn Dybdahl; Universitetsforlaget i Árhus 1950-1952
