Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
128 CSERNUS SÁNDOR Commynes ebben az időszakban már a burgundi herceg legfőbb bizalmasának tekinthető, „vele alszik" (vagyis az a tisztesség éri, hogy a herceggel egy szobában alhat), ami pedig a francia uralkodó dinasztia szokásait figyelembe véve a legnagyobb kitüntetések közé tartozott. Fontos diplomáciai missziókat teljesített, s ilyen minőségében ekkor már járt Angliában, Calais-ban, Bretagne-ban és Spanyolországban is. Ezidőtájt szerezte meg a később igencsak jól konvertálható kapcsolatainak és államférfiúi ismereteinek jelentős részét is.10 Ilyen körülmények között talán meglepő, de az emlékiratok s a további politikai pálya megértése szempontjából is mindenképpen sorsdöntő fordulat következett be az életében: 1472 augusztusában (7-ről 8-ra virradó éjszaka) Merész Károlyt, akinek feltétlen bizalmával már korábban is visszaélt, egyszerűen faképnél hagyta és átállt legfőbb ellenségéhez, XI. Lajoshoz, amivel — a Commynes-kutatók jelentős részének véleménye szerint — tulajdonképpen csak betetőzte korábbi, már feltehetően az említett péronne-i intermezzo idejétől érlelődő árulását. Döntését az ambíció, a pénz és a XI. Lajossal szembeni csodálat motiválta. Emlékiratainak elemzése, megértése, a politikáról vallott elképzelései e nélkül a pálfordulás nélkül nehezen érthetők meg, noha minderről magában a szövegben direkt módon csupán egyetlen, szenvtelennek tűnő mondat árulkodik: „Ezidőtájt történt, hogy a király szolgálatába szegődtem" -mondja lakonikusan. Műve gondolatmenetének egyik fő vonulata azonban az önigazolás szándéka, az a törekvés, hogy árulását kortársai és az utókor előtt igazolja.11 Mindenesetre Commynes-nek ezt a burgund államalakulat további szervezése szempontjából igen hátrányos lépését a burgundi herceg soha nem bocsátotta meg: az áruló bizalmi ember Flandriában mindenét elvesztette. A francia király ellenben, aki Commynes igen sok, Flandriával és Burgundiával kapcsolatos tanácsát hasznosította, komoly javadalmakkal és nagy mennyiségű pénzzel halmozta el (legalábbis — mint látni fogjuk majd — Merész Károly halálának napjáig), s egyik legfőbb (ha nem a legfőbb) bizalmasává fogadta. Eszerint Commynes számára a „váltás" minden szempontból jövedelmezőnek bizonyult: új urától, akinek államférfiúi kvalitásait Commynes időnként leplezetlen csodálattal mutatja be, rendszeresen komoly pénzösszegeket kapott, és rangban is emelkedett, hiszen megkapta Talmont hercegségét, amivel a Poitou-ban lévő Argenton és más jól jövedelmező birtokok urává lehetett.12 Commynes 1472 és 1477 között volt hatalma teljében: ekkor ő volt XI. Lajos — és egyben a Francia Királyság — ügyeinek legfőbb intézője, az ország legbefolyásosabb személyisége. A fentiek mellett és azok folyományaként, ugyanaz a tisztesség érte, mint korábban a burgundi udvarban: a kivételes bizalom és befolyás deklarálásaként, fejedelmével azonos helyiségben alhatott. Mindenki, aki az udvarban érvényesülni akart, vagy a királytól el kívánt nyerni valamit, az ő kegyeit kereste, akár belföldről, akár külföldről érkezett. Ennek következtében mindenfelől dőlt is hozzá a pénz; s volt olyan időszak, amikor nélküle a jelentősebb ügyekben a francia udvarnál egyszerűen nem lehetett boldogulni.13 10 Dufournet, Mémoires..., (előszó és jegyz.), 532-533., Nisard, im., 118-119., Lanson, im., 210-213. 11 Commynes, im., 250., Dufournet, Mémoires..., (előszó és jegyz.), 12-14., Blanchard, im., 29-70. 12 Dufournet, Mémoires..., (előszó és jegyzetek), 15, 532-533. 13 „Argenton úr volt akkor a király", mondja naplójában egy tours-i kereskedő. Idézi: Lanson, im., 134., míg Francesco da Petrosancti milánói követ hasonló értelmű jelentéseire hivatkozik Dufournet, Mémoires... (előszó és jegyz.), 533.
