Századok – 1999

Közlemények - Sándor Pál: Újabb kiadatlan Deák források VI/1279

ÚJABB KIADATLAN DEÁK FORRÁSOK 1287 minő lélekkel gátolhattalak volna én téged akkor a már bevégzett egyezkedésben. Azt mondottam volna-e?, hogy Eduárd meg fog csalni? Hiszen ez, úgy hiszem, Eduárd szándéka nem is volt. Vagy azt fejtegettem volna, hogy Eduárdnál biztosság nincsen? Hiszen ezt magad is tudtad. Ha az ember hibásan számít, s oly lépést tesz, mi utóbb károsnak mutatkozik, s azon lépést tudva, minden erőltetés nélkül, szabad akaratbúi, és ismerve a körülményeket teszi, — később, ha lépését megbánja, ne tegyen másnak szemrehányást, miért nem tartoztatta vissza azon lépéstől, melyben előlegesen tanácsot sem kért. Zsigád nem fog kezességet vállalni sem Eduárdért, sem másért. Zsigának, ki nagyobb haszonbérbe vágott, minden vagyonát szabadon s folyvást disponibilisd)

állapotban kell tartani, ő még a legteljesebb biztosság mellett sem kötheti le magát, mert minden pénzerejét a haszonbér igénybe veszi. Azt kívánod, szerezzek neked biztosítást Eduárdnál pénzedre nézve. Eduárdnak, mint tudod, sem fekvő birtoka, sem tőkepénze, sem egyéb biztosításul lefoglalható értékesebb vagyona nincsen, s akkor sem volt, midőn a pénzt kölcsön tőled felvette. Az ő egész értéke azon reménysége, hogy a haszonbéren, melyet minden ember olcsónak, s hasznosnak mond, nyerhet és nyerni fog. Ezt a reményt pedig lefoglalni biztosítás gyanánt lehetetlen dolog. Én nem tudom, megfogod-e tőkédet Eduárdtól kapni, és mikor? Mert Eduárd vagyoni állapota most is olyan, mint akkor volt, midőn a pénzt felvette, — rosszabb nem lehet, mert akkor sem volt értéke, s csak annyival talán jobb, amennyiben most nagyobb és alaposabb reményei vannak a nyereségre, de azt tudom, hogy most a tőkéd biztosítására nem sok funduste)

találnál. Én tehát e dologban nem tehetek semmit, ha károd lesz (meglehet, hogy nem lesz) annak a magad jószívűsége az oka. Annyit mégis eszközlöttem Eduárdnál, hogy kamattartozásából és a szőlő árából lefizetett itt nálam 200 pftot. Az ő tartozása az én számításom szerint így áll: a. A hétezer váltóforintot^ 1854. évi nyár végével vette fel tőled; ennek februárban múlt másfél éve. Félévi kamatot már előbb fizetett, mint a kezeinél lévő nyugtáiból látom. Tartozik tehát egy évi lejárt kamattal, mely 7000 ft. váltó tőkétől tesz 420 v. frtot, vagyis 168 p.ftot. b. Szőlődet megbízásod folytán eladta 100 pfrért s a pénzt felvette. Ennek is fizeti egy évi kamatját 6 frtot. Tartozik tehát néked eddig hátralévő kamatokkal és szőlő árával 274 p.frtal. Ennek behajtásában letett most 200 frtot, még adós maradott 74 írtai. A nálam letett 200 pfrtot íme idezárva küldöm. írj róla nyugtát, s küld azt egyenesen hozzám ide Pestre. De kérlek ne halaszd a nyugta megküldését. A hátralévő 74 frtot megküldeném Eduárd helyett, ha úrbéri papírosainkat^ megkaptuk volna, — de így a pénzből kifogytam, s addig nem nélkülözhetek semmit, míg azon papírosokat, miket te miattad nem vehettem fel, meg nem kapom. Te akadályt tettél azok kiadásában nekünk, s különösen testvéreidnek11

' kárt, hátramaradást okoztál, magadnak semmit nem használtál, csak pert vontál nyakadra. Mert Gaál János, kivel a napokban beszéltem, meg fog perelni azon átadási írás mellett, melynél fogva úrbéri kárpótlási járandóságodat egyenesen őneki engedted által. Eduárddal végeztem az úrbéri kárpótlási kötvény iránt is. О ugyan azt hitte, hogy azt tőled ajándékba nyerte, — én nem tudom, hogy azt úgy ajándékoztad