Századok – 1999

Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125

PHILIPPE DE COMMYNES, A „FRANCIA MACHIAVELLI" 127 Természetesen egy adott mű megértése szempontjából az életút ismeretének általában lehet és van is komoly jelentősége; — Commynes esetében azonban az összefüggés megfordul, ugyanis az életút ismerete egyszerűen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Emlékiratok at, valamint a bennük megfogalmazódó politikai koncepciót illetve történelemszemléletet megérthessük. Commynes életére és politikai karrieijére vonatkozó adatok vázlatos ismertetése már csak azért is elengedhetetlen, mert számos bizonytalanságot csak az újabban ismét fellendülőben lévő Commynes-kutatásoknak sikerült tisztázni. Mindehhez még azt is hozzá kell vennünk, hogy az — egyébként meglehetősen gyér;— hazai dokumentációba több tévedés, sőt, adatszerű hiba is becsúszott.6 Commynes tehát, aki jómódú flamand családból származott, 1447-ben született egy Lille környékén lévő kisvárosban, Comines-ben. Apja, aki a burgundi herceg hivatalnoki apparátusának volt a tagja, Gentben és több helyen Flandriában viselte a hercegi tiszttartó (bailli) méltóságot. A hatesztendős korában teljes árvaságra jutott ifjút rokonai nevelték föl. Emlékiratait akkortól kezdi, amikor a gyermekkora végén, (mint ő maga mondja) a „lovat megülni képes korba érkezve el" (1464 novemberében) a burgundi udvarba került, és Charolois grófja, a későbbi Merész Károly szolgálatába állhatott.7 További karrieije, mely hosszú ideig töretlenül ível felfelé, ezt követően többékevésbé jól nyomon követhető, és ebben a levéltári források éppúgy segítségünkre vannak, mint az Emlékiratok (ez utóbbiaknál le kell néha számítani Commynes időnkénti „feledékenységét", aki saját szerepéről — egy emlékirat-szerzőtől meglehetősen szokatlan módon — nem beszél túl sokat). Tudjuk hogy burgundi korszakában részt vett akkori ura oldalán a „Közjó Liga" háborújában, s így ott volt a montlhéiy-i csatában (1465) is, ahol Merész Károly és XI. Lajos csapatai ütköztek meg egymással. Volt módja kitapasztalni a háború dicsőségét, de annál sokkal inkább megragadták őt a háború borzalmai, amelyeket Dinant és Liège ostrománál láthatott és amelyekről megrázó leírást ad.8 Tehetsége igazán a diplomácia terén tudott kibontakozni: így elérte, hogy kulcsszerepetjátszhasson a burgundi herceg és a francia király péronne-i találkozója (1468) alkalmával, és valójában az ő közvetítő tevékenységének volt köszönhető, hogy XI. Lajos megmenekülhetett abból a kutyaszorítóból, melybe Péronne-ba jövetelével került, azzal, hogy „magát ellenfele kezére adta"? in „Studi di bibliográfia e di storia in onore di Tammaro de Marinis", Verona, 1964., t. IV, 205-262., Commynes és XI. Lajos kapcsolatára a legalaposabb történeti elemzés: Murray Kendall, P.: Louis XI „...l'universelle araigne...", Paris 1974. 6 Commynes-ról az újabb magyar nyelvű lexikonok illetve irodalomtörténetek nem, vagy csak esetlegesen szólnak, az életrajzi adatok sem pontosak (valójában szül.: 1447-ben a Lille melletti Comines-ben, megh. 1511 október 18-án, Argenton-ban). Csupán politikai szerepére és bebörtönzésére utalnak, az Emlékiratok jelentőségéről szó sem esik. Vö.: A Pallas Nagy Lexikona, IV, Bp., 1893., 475., Révai Nagy Lexikona, IV, Bp. é. n., 610. a Dézsi L. (szerk.) Világirodalmi Lexikon, I., Bp. é. n., 459., már értékel, „reálpolitikusnak" és a „francia irodalom első történetfilozófusának" mondja. A Magyar Larousse Enciklopédia, I., Bp., 1979-1991. „humorát, tisztánlátását és nyelvi frissességét" emeli ki és az „első modern íróként" említi. A. Király I. (főszerk.): Világirodalmi Lexikon, Bp. 1972., 312., némi pontatlansága ellenére a legalaposabb, viszont csupán annyit állapít meg, hogy „független gondolkodása, józan ítélőképessége és bíráló szelleme az első modern értelemben vett történetíróvá teszi". Semmi más hivatkozást nem találunk mindarra, ami Commynes művét igazán lényegessé avatja. (Az életrajzi adatok tekintetében csak a két utóbbi pontos). 7 Commynes már érkezésekor egy éles francia-burgundi konfliktus közepébe kerül. Commynes, im., 37-39. 8 Op.cit., 41-51, 115-120, 159-162, 171-176. 9 Op.cit., 153-159., Murray Kendall, 516-521., Parauicini, W: Merész Károly, „Életek és Korok", (szerk.: H. Balázs É.), Bp., 1989., 91-103.