Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
1274 VELLADICS MÁRTA forrásban szereplő adatok kerültek az első oszlopba. Az 1792-es táblázatból kimaradt, ezért az 1784 évi kimutatásból átvett adatok olvashatók a második oszlopban, feltételezve, hogy a rendtagok száma ez alatt az idő alatt nem változott. Végül a harmadik oszlop a két előző oszlop összege. Mindent figyelembe véve — a mindeddig kihagyott rendeket is — e kimutatás szerint a magyarországi szerzetesek összlétszáma 1792-ben körülbelül 2900 (2856) fő lehetett. Ez a szám megközelíti a Schwartner második kiadásában megjelent összlétszámot. Ha a női rendek 1784 évi létszáma nélküli összlétszámot nézzük — 2485 fő — akkor ez a számadat nem áll messze a Batthyány által kiszámolt, illetve a Kollonich anyagában is megtalálható, tervezett 2514 fős összlétszámtól. Rendenként végigtekintve az 1792. évi kimutatás adatain, s összehasonlítva azokat az 1784-ben meglévő létszámmal, valamint a feloszlatásban érintettek számával, irreálisan alacsonynak tartom a ferencesek, s a vártnál alacsonyabbnak a kapucinusok létszámát. A ferences rendtagok száma 1784-ben 2937 fő volt, ehhez képest 1792-ben csak 1347 főt számoltak össze. Ez az 1347 csak hárommal több, mint a Kollonich-anyagban szereplő,81 1786-1788-ra tervezett létszám. Ugyanakkor a feloszlatásban érintettek száma 902 fő. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy közülük bárki átléphetett rendjének az országon belül mégműködő kolostorába—a feloszlatási anyagban található források azt mutatják, hogy éltek is ezzel a lehetőséggel — akkor az 1792-ben meglévő létszám csaknem 1000 fővel alacsonyabb a vártnál. Akapucinusok esetében körülbelül 40-50 fővel kevesebb a reméltnél, de egy ilyen mértékű eltérés tolerálható és az életkörülmények, a szerzetesek helyzetének megváltozásával könnyen megmagyarázható. Mindezek után úgy vélem, hogy az 1790-ben az udvari számvevőség által elkészített, valamint az esztergomi Prímási Levéltárban megtalálható 1792 októberére keltezett táblázat nem a valós állapotokat tükrözi, hanem az 1786-1788-ra tervezett létszám alapján elkészített kimutatás. Vagyis nem készült valós felmérés a szerzetesi létszámról, hanem az 1786-1788-ra tervezett létszámnak megfelelően módosította az udvari számvevőség az adatokat. Ez az eljárás nem meglepő, hiszen a tervezett számú kolostor felszámolása megtörtént, ezért minden különösebb felmérés nélkül is feltételezhették, hogy elérték a tervezett szerzetesi létszámot is. Senki sem vette figyelembe az 1782. évi feloszlató rendeletnek azon pontját, mely lehetővé tette a szerzetesek más rendbe, illetve rendjüknek más kolostorába való átlépését. A fent leírtakhoz hasonlóan számolhatott Schwartner munkájának első kiadásában, s talán az udvari számvevőség téves adatainak hatására módosította adatait a második kiadásban. Más, adatokkal jól alátámasztható magyarázatot nem adhatunk a két kiadás közötti létszámkülönbségre. Illetve továbbra is nyitva marad a kérdés: tévedett-e Schwartner, és ha igen, melyik kiadásban. Összefoglalva tehát a táblázatok adatait, 1782-ben 315 kolostor működött Magyarországon, ebből 1790-ig felszámolásra került 140 rendház. 1790-re maradt 176 kolostor, mivel az erzsébet-apácák kolostorainak a száma eggyel növekedett. Tehát a csökkenés mértéke 139 rendház, az 1782-ben meglévő kolostorok 44%-a. A szerzetesek létszáma körülbelül 5750-5800 fő lehetett II. József feloszlató rendeleteit megelőzően. Közülük 1782-1790 között felmentését kérte mintegy 1700 81 Bán 1990. 63.
