Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
SZERZETESRENDEK II. JÓZSEF KORÁBAN 1275 fő, más rendbe lépve folytatta szerzetesi életét közel 600 fő. Figyelembe véve a fent ismertetett adatokat, a halálozást, a szerzetesi élet bizonytalanná válása miatt az utánpótlás csökkenését, 1790-ben körülbelül 3800 fő női és férfi szerzetes meglétét tartom valószínűnek. Közülük apáca mintegy 400 fő, szerzetes 3400 fő lehetett. Tehát körülbelül 33%-os vagyis egyharmados visszaeséssel számolhatunk II. József uralkodása alatt. Az elbocsájtását kérő 1700 főből körülbelül 1000 főre teszem azoknak a számát, akik kilépve a szerzetesek közül, nyugdíjukból próbáltak megélni, illetve más országba vándorolva kezdtek új életet. 700 főre becsülöm azoknak a számát, akik lelkipásztori szolgálatot vállalva továbbra is az egyház kötelékében maradtak. Az érintett, de továbbra is szerzetesi státuszban élő körülbelül 600 főből mintegy 200 fő kerülhetett az irgalmasrend gondozása alá s a fennmaradó 400 fő lépett át rendjének az országon belül működő másik kolostorába. Ε néhány, korabeli statisztikai adat áttekintése több tanulsággal szolgált. Elsőként azzal, hogy valóban történtek kísérletek az egyház javainak felmérésére és az abban bekövetkező változások követésére. Peter Dicksonnak az udvari számvevőség által közölt táblázatait elemző tanulmányából megtudhatjuk,82 hogy nem II. József uralkodása alatt fordult először elő a Habsburg Monarchiában. Hasonló felmérés készült 1748/49-ben a Haugwitz-féle reformok időszakában, vagy az 1760-as években a Giunta Economale állíttatott össze statisztikai táblázatokat Lombardiában. Ezek ismeretében az 1780-1790-es években készített felmérések már egy kipróbált gyakorlat alkalmazásának mondhatók. Másrészt megállapíthatjuk, hogy írott forrásaink mindegyike összefügg az 1782. szeptemberében kiadott, az egyházi vagyonösszeírásról szóló császári dekrétummal, illetve az 1787-ben a császár elé terjesztett udvari számvevőségi jelentéssel. Ugyanazokról a táblázatokról nyilván több másolat is készült, ezek szóródtak szét különböző nemesi illetve egyházi levéltárakba, s kerültek így Kollonich László kalocsai érsek iratanyagába, Széchenyi Ferenc könyvtárába, majd a Magyar Kamara archívumába vagy az esztergomi Prímási Levéltárba. Vélhetőleg ezek közül találhatott meg néhányat Schwartner Márton a Helytartótanácsnál végzett kutatásai, vagy az utolsó két országgyűlésen való részvétele alkalmával, s ezeket használta fel — az általa is megnevezett források mellett — készülő könyvéhez.83 Schwartnernek a feloszlatásra vonatkozó adatait idézték a kortársak és az utókor, az ő könyvét használta forrásként — például — Lányi Károly kétkötetes egyháztör-82 Lásd a 14. jegyzetet! 83 Schwartner maga írja a következőket az első kiadáshoz készült előszavában [Schwartner 1. 1798. 1]: „... hatte ich theils auf meinen mehrmaligen Reisen, theils als aufmerksamer Zuschauer bey den letzten zwey Reichstagen, theils (begünstiget durch die Lage, in welcher ich durch K. Franz II. Gnade mich befinde) durch unermüdetes Lesen gedruckter, noch mehr aber ungedruckter Schriften, theils endlich durch die Bekanntschaft und den Umgang mit staatskundigen Männer, und einen zweckmässigen Briefwechsel, so vielfache Gelegenheit, Ungern nach allen seinen Bestandteilen kennen zu lernen,...";.; A róla szóló irodalom: Lukcsics Pál: Schwartner Márton élete és tudományos jelentősége. Veszprém, 1914.; Márki Hugó: Schwartner Márton és a statisztika állása a XVIII. és XIX. század fordulóján. Budapest, 1905.
