Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
SZERZETESRENDEK II. JÓZSEF KORÁBAN 1271 megdöbbentőbb, hogy a szerzetesek száma is csak alig emelkedett a Schwartner és Fényes közötti időszakban. A restitúciós rendeletben az egyházra hárított feladatok ismeretében ezt a létszámemelkedést valószínűtlenül alacsonynak vélem,68 ugyanakkor az alább ismertetendő 1847-es számvevőségi kimutatás is az adott időszakban bekövetkezett stagnálást vagy nagyon kismértékű létszámemelkedést támasztja alá. Utolsó forrásunk ez az említett, az udvari számvevőség által 1847-ben készített egyházi összeírás. A számvevőség adatai alapján Magyarországon a 19. század közepén 223 kolostorban 3208 szerzetes élt. Ez a szerzeteseket tekintve 33%-kal több mint az 1790-ben kimutatott 2411 fő. Azt azonban az 1790-es táblázatok kapcsán a fentiekben megállapítottuk, hogy nem tükrözhet valóságos adatokat. A szerzetesek létszáma közel sem volt olyan alacsony II. József uralkodásának végén, mint ahogy ezt az udvari számvevőség vélte, s a 19. század első felében megindult regenerálódás csak nagyon kismértékű — a fenti táblázatok alapján kb. 10%-os — létszámemelkedést eredményezett. Amint tapasztalhattuk mindegyik forrásunk végeredménye más és más volt, illetve mégha egyeznek is az adatok, a források nem adnak kielégítő választ a bevezetőben feltett kérdésekre. Alkalmasak viszont arra, hogy ha nem is végeredményeiket, hanem csak egyes adataikat felhasználva, kísérletet tegyünk az 1782 előtti, illetve 1790 utáni szerzetesi létszám és épületállomány rekonstrukciójára. Az épületek esetében a fent ismertetett forrásokban szereplő rendeket, azon belül a helységneveket betűrendbe rakva, majd az így kapott listát összehasonlítva a Helytartótanácsi levéltárban található feloszlatási anyaggal,6 9 megkaphatjuk az 1782 előtt Magyarországon működő kolostorok regiszterét. Azonban forrásaink — amint erről már volt szó — az udvari számvevőség táblázatait kivéve nem tartalmazzák a női rendek számadatait. Pontosabban csak azok a női rendek szerepelnek néhány helyen — Kollonich-féle 1782. évi kimutatás, Batthyány jegyzetei, Schwartner — melyek szekularizációja 1782-ben megtörtént: 5 klarissza, 1 ágostonrendi apácakolostor. Ezek a kimutatások nem számolnak viszont az angolkisasszonyok l,70 az erzsébet-apácák l,7 1 a notre-dame apácák szintén l7 2 és az orsolyiták 77 3 rendházával, melyek 1782-ben szintén működtek. Ezen kívül a férfi rendek közül kimaradt a táblázatokból a verescsillagosok budai kolostora. A táblázatokból kihagyott női rendek adatai a szakirodalomban, illetve az 1784 évi vagyonösszeírás adatlapjai között7 4 könynyen hozzáférhetők voltak, így kerülhettek be az általam összeállított 2. táblázatba. A táblázat szerint 1782 előtt 315 kolostor működött Magyarországon, ebből 140 rendház bezárására került sor II. József uralkodása alatt. Maradt 176 működő 68 Ehhez lásd: Kovács Imre Endre: A csornai premontrei prépostság 1802. évi visszaállításának története. Hermann Egyed emlékkönyv, (szerk.: Sümegi József - Zombori István). Budapest, 1998. 196-197.; Meszlényi Antal·. A tanító szerzetesrendek visszaállítása. A gróf Klebesberg Kűnó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 3. Budapest, 1933. 303-330. 69 MOL, С 103. 70 Váci rendház. 71 Pozsony. 72 Pozsony. 73 Győr, Kassa, Nagyszombat, Nagyvárad, Pozsony, Sopron, Várasd. '4 MOL, Helytartótanácsi Levéltár: Vermögensfassionen der gesamten röm. kath. und griechisch-unirten Geistlichkeit im Königreiche Hungarn (С 105): Frauenklöster 1784-1787.
