Századok – 1999
Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247
1256 MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS Az 1760-as évekre tehát végleg lezárul a vámpírokról folyó tudományos vita. A hiedelmek azonban tovább éltek s élnek még ma is. A 18. század magyar orvosi szerzői közül is többen említik a vámpír-hitet és a vámpír-betegséget - köztük Weszprémi,31 aki az incubus-hiedelemkörrel keveri, Rácz Sámuel3 2 vagy Mátyus István33 is - ám mindannyian felvilágosult elutasítással szólnak róla. Emellett a ponyvairodalomban3 4 és a népköltészetben is fel-felbukkan a motívum3 5 hazánkban és külhonban egyaránt. Összefoglalás Mint láthattuk, a vámpírokról folytatott tudományos vita alapja elsősorban az a jegyzőkönyv volt, amelyet 1732-ben Medvedián állított össze a császári vizsgálóbizottság. Ε jegyzőkönyv rögzítette a „vámpírbetegség" tüneteit, statisztikáit s a helybéliek tanúvallomásait is. A jegyzőkönyv „Commercium" hasábjain, illetve — kivonatolva — egyes nyugati újságok lapjain vált hozzáférhetővé a nagyközönség számára. A jelentések hatására kirobbant tudományos vita résztvevői gyakorlatilag csak két kérdésre keresték a választ: 1. Mi a „vámpírbetegség"? 2. Mi okozza a vámpírnak tartott halottak sajátos állapotát, épségét? (Abban, hogy vámpír nem létezik, szinte senki nem kételkedett!) Az első kérdésre szinte egyöntetű volt a felelet: Vámpírok nincsenek, nem démoni kórral, hanem vagy ismeretlen, de nem természetfölötti járvánnyal, vagy pedig aggodalom okozta tévképzetekkel, fantáziákkal állunk szemben. Csak a tekintetben volt némi nézeteltérés, hogy endemikus vagy epidemikus betegségről van-e szó, ételmérgezéssel, a táplálkozási szokásokból eredő kórral, vagy kolerával, illetve egyéb fertőző betegséggel magyarázható-'e a sok haláleset. Ennél változatosabbak a második kérdésre adott válaszok: A hullák épségét a) természetes mumifikálódással b) sajátos talajviszonyokkal c) fiziológiai okokkal d) környezeti tényezőkkel d) tetszhalállal magyarázzák. Megoszlanak a válaszok aszerint is, hogy a válaszadó a kemiatria vagy a stahlianus animizmus híve volt-e. S éppen talán ebben a tényben kereshető annak oka is, miért keltett ekkora érdeklődést ez a téma a korabeli — német —36 orvosi körökben. A lassanként kifulladó kemiatria és az új, különösen német földön elteijedt vitalista-animista teóriák3 7 közti vitához ugyanis igen jó anyagot szolgáltattak ezek a vámpír-esetek, hiszen a testet annak 31 Weszprémi /.: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Második száz, első rész. (Bécs, Trattner, 1778) Bp., Medicina, 1962. 110-113. 32 Rácz S.: A borbélyi tanításoknak második darabja. Pest, Trattner, 1794. 148-149. 33 Mátyus I.: О és új diaetetica... Pozsony, Landerer, 1787. I. 17-18. 34 Gvadányi J.: Rontó Pálnak, egy magyar lovas köz-katonának és gróf Benyovszki Móritznak életek. Pozsony-Komárom, Wéber, 1793. 163-166. 35 Kretzenbacher, Leopold: Kynokephale Dämonen südosteuropäischer Volksdichtung. München, Trafenik. 1968., Harmening, Dieter: Der Anfang von Dracula. Zur Geschichte von Geschichten. (Quellen und Forschungen zur eur. Ethnologie. Bd. 1. Königshausen, Neumann, 1983., Leatherdale, Clive: The Origins of Dracula. London, Kimber, 1986. stb. 36 Ploucquet orvosi bibliográfiájában a „vampyrismus" címszónál szinte kizárólag német szerzőket sorol föl. Ploucquet, Guilielmus Godofreus: Literatura medica digesta... Tomus IV, Tubingae, Cotta, 1809. 251. 37 King, L. S.: Stahl and Hoffmann: a study in eighteenth century animism. Journ. Hist. Med. 19. (1964) 118-130.
