Századok – 1999
Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247
ORVOSI VITA A MAGYARORSZÁGI VÁMPÍROKRÓL 1732-1756 1257 sajátos — halál után is vegetatív „életet" élő — állapotában engedték vizsgálni. (A „Commercium" némelyik cikke kifejezetten csak ezzel a kérdéssel foglalkozik.) Márpedig bármifajta halál utáni testműködés cáfolja a vitalista elméleteket (ha nem épp valamilyen vegetatív „animával" magyarázzuk a jelenségeket - mint ahogy egyesek tették), s azt bizonyítja, hogy a testműködéseket (bőrnövekedés, vérkeringés stb.) megfelelő körülmények közt, a halál után is fönnmaradó kémiai és fizikai folyamatok alkotják. Arra kell tehát gondolnunk, hogy vámpírokról valójában „ideológiai" vita folyt: a démonológiai magyarázatot ekkoriban már minden orvos elvetette, a betegség mibenléte sem állt a figyelem előterében, a fontos kérdés az volt, hogyan élhet életet a test a halál után is, hogyan konzerválódhatnak életerői az „anima vitális" elillanása után? Ε szempontból feltételezésem szerint azért oszlanak meg a válaszok, mert ha valaki inkább a kemiatria, jatromechanika híve volt, a vámpírhullák épségében tanai bizonyságát láthatta (vagy legalább alkalmat tanai bizonyítására), míg az animistavitalista, stahlianus38 orvosnak vagy körmönfont magyarázatot kellett találnia a tényekre, vagy mindenestől cáfolnia kellett a dokumentumokat. Dy módon persze az is könnyen magyarázható, miért fulladt ki a vita a század közepére: nem csupán azért, mert a tényekről kiderült, hogy erősen kétségbe vonhatók, hanem azért is, mert a század első felének vitalista-kemiatrikus párharca egyelőre az előbbi irányzat javára dőlt el. Persze a vámpír-ügyek hirtelen népszerűségének számos egyéb oka is felsorolható - az életben általában nem egyetlen okra vezethetők vissza az események. Az okok között megnevezendő a Habsburg birodalom balkáni teijeszkedése, a 17. század halálkultusza és a kuriozitások iránti vonzalma, a néprajzi érdeklődés ébredése, a hivatalos „Aufklärizmus" térnyerése, a közegészségügyi korabeli szerveződése, a járványok hatása39 és az a tény is, hogy éppen ebben az időben ért véget Európában a boszorkányüldözés,4 0 ekkor virradt fel — a boszorkányok „pótlása" céljából — a vámpírok, kísértetek, az új okkultizmus hajnala — a vámpír- és kísértetirodalom (Balbinus, Harssdörfíer, Francisci) 17. század végi kezdeményei is ekkoriban fejtették ki hatásukat. Mindez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi vámpíresetek oly heves érdeklődés ébresztettek laikusokban s orvosokban egyaránt. A tudományos vita alapja azonban mégis csak a kor két meghatározó orvosi irányzata, az animizmus-vitalizmus és a jatromechanika-kemiatria közti küzdelem lehetett. Feltételezésem szerint nagyrészt e küzdelemnek köszönhető, hogy a vámpírok, noha nemlétükben senki nem kételkedett, jó húsz éven át e felvilágosult század tudományos érdeklődésének középpontjába kerülhettek még. j8 Stahl nagyhatású, voltaképpen arisztoteliánus „ens triplex"-elméletét „Theoria medica vera" с. könyvében fogalmazta meg (első kiadás: Halle, 1707.). Ε nézetek legjobb ismertetése: Driesch, Hans: Der vitalismus als Geschichte und als Lehre. Leipzig, Barth, 1905, különösen: 28-43. 39 A 25-ös, 32-es és 55-ös vámpírláz nem hozható egyértelmű összefüggésbe a jelentősebb járványhullámokkal, bár föltehető, hogy a délvidéken és Erdélyben a korban 4-5 évenként nagyobb járványok törtek ki, s ezek indukálták a hisztériát. Vö.: Schulteisz E.: Heavy epidemics in Hungary after the middle of the XVIth centuiy. In: Sch. E.: Traditio renovata. Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról. Communicationes de Hist. Artis Med. Suppl. 21. (1997) 208. 40 Franciaországban 1670-ben, Magyarországon 1757-ben volt az utolsó boszorkányégetés. Kosáry D.: Művelődés а XVIII. századi Magyarországon, Bp., Akadémiai, 1980. 167-168. Ez a kitűnő munka egyébként meg sem említi a vámpír-eseteket.
