Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
1228 NAGY LEVENTE sem a vármegye nem küldte. így otthon kellett maradnia, de az országgyűlés eseményeit élénk figyelemmel kísérte.6 0 A megnyitó napján Szelepcsényi kancellár olvasta fel a király előterjesztését, melyben Lipót hangsúlyozta, hogy mivel a török Várad elfoglalásával, a hajdúság és Erdély feldúlásával valószínűleg nem fog megelégedni, igyekszik majd megnyerni a többi keresztény fejedelmeket is a nemzetközi törökellenes háború ügyének.6 1 A protestánsok azonban mindenekelőtt vállási sérelmeik ügyét szerették volna tárgyalni kijelentvén, hogy amennyiben azok nem nyernek orvoslást, akkor ők a továbbiakban nem vesznek részt az országgyűlés munkálataiban.6 2 Ebből természetesen rögtön heves vallási vita robbant ki, mely, mivel elterelte a fontosabb katonai és politikai kérdésekről a figyelmet, kapóra jött az udvarnak. A főurak, köztük elsősorban Wesselényi és Szelepcsényi, nem akarták vallásügyi kérdések megvitatására fecsérelni az időt, ők minél előbb szerettek volna a törökkel folytatandó háború ügyére térni. Ezért azt tanácsolták a protestánsoknak, hogy panaszaikkal forduljanak közvetlenül a királyhoz.6 3 Egyedül Zrínyi mérte fel józanul a helyzetet és nem mint vallásában megsértett fél, hanem, mint katona és államférfi igyekezett megítélni az eseményeket: „Ihol a török megesküdött ellenségünk, ha az evangélikusokat is ellenségünkké tesszük, miképpen állunk annak ellene, ha ezek velünk nem fogják! Hát még ha a törökhöz csatolják magokat s fegyvereket. Az ilyen gonoszt osztán azoknak a jó vallást reformáló embereknek köszönheti a haza. Mert holott nem arra valók, hogy valami nemesi hadi virtusokkal használjanak hazájoknak, mindazáltal alattomban való suttogással, forralással és üldözéssel igyekezik vesztegetni azokat, kiknek másképpen egy szabadságok vagyon az országban velünk. Tudjátok meg, uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyiktek sem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, példának okáért, hogy az én légrádi evangélikus vitézimet ott való praesidiárusokat helyekből kiúzném? Bizony akiket ismérek pápista katonákat, tíz törökre sem mernék kimenni vélek. De ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklése között, valamikor harcra mégyek, soha nyereség nélkül meg nem térek."64 [Kiemelés N. L.] Sajnos Zrínyi szavai sem találtak meghallgatásra: a protestánsok megtagadták, hogy résztvegyenek a királyi előterjesztések további vitájában, és egyéb panasz-beadványok előkészítésében. Zrínyi Wittnyédyt hívatta Pozsonyba, mert azt remélte, hogy általa jobban szót tud érteni a protestánsokkal.6 5 Azonban Wittnyédy megérkezése sem változtatott 60 Payr, I. т., 106. 61 „О felsége semmi munkáját nem szánja, semmi költségének és pénzének nem kedvez, hanem minden igyekezetét erre fordítja, és igazgatja: mi módon nem csak örökös birodalmi és országinak erejek és tehetségek, de még más keresztény fejedelmeknek segítségeket ez országnak, mint kereszténység bástyájának, és magának legelőször ő felségének kedves birodalmának oltalmazására szívesen fordítsa." Az előterjesztés szövege latinul: OSZK, Kézirattár, Quart. Hung. 98, Fol. Hung. 948, Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, Kézirattár Ms. 640, magyarul: MTT, XVII (1871), 222. Vó. még Fabó András: Az 1662-iki országgyűlés, Bp., 1873,; Jean Bérenger: Les „Gravamina". Remontrances des diètes de Hongrie de 1655 á 1681, РЩ Paris, 1973, 225 (Publications de Sorbonne, Série Documents 23). 62 Fabó I. т., 20. 63 Fabó I. т., 24. 64 Zrínyi beszédét magyarul Pápai Páriz Ferenc jegyezte le a Romlott fal építése c., 1907-ig kéziratban maradt egyháztörténeti művében. Az idézetet innen vettük Vö. Pápai Páriz Ferenc: „Békességet magamnak másoknak", kiad., vál, bev. és jegyz. Nagy Géza, Bukarest, 1977, 297. Vo. még: Fabó, I. т., 62. 65 Zrínyi jelentését részletesen elemzi SZÉCHY, I. т., IV 222-3; közli TUSOR Péter, Kiadatlan részletek gróf Zrínyi Miklós levelezéséből, ItK 1996/5-6, 726-7.
