Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
WITTNYÉDY ISTVÁN ERDÉLYI KAPCSOLATAI 1229 sokat a helyzeten. Augusztus 11-i beszéde rávilágított arra, hogy a vallási sérelmek mögött mélyebb politikai okok húzódtak. Szerinte ugyanis, ha nem nyernek orvoslást vallási sérelmeik és ennek ellenére részt vesznek a további munkálatokban, úgy a protestánsok elismernék az országgyűlés rendkívüli voltát, és akkor nem is lenne joguk előhozakodni vallási sérelmeikkel. Sőt a protestáns rendek megjelenése a gyűléseken „a római katholikusoknak határozhatásra alkalmat adna és törekvésöket támogatná. Képtelenség volna az evangélikusokat csak azért híni, hogy a római katholikus rend határozatait helyeseljék" - érvelt Wittnyédy.6 6 Beszéde azonban számos újabb kérdést is felvetett: valójában puszta eszközzé váltak volna a protestánsok a katolikusok kezében? Ha igen akkor milyen cél érdekében? A katolikusok főként a törökellenes háború megindítása érdekében szerették volna, a mintegy 9000 főnyi67 német katonaság behozatalát, melynek elszállásolási terhei jórészt valóban a felföldi protestáns nemesek vállaira nehezedtek volna. A protestánsok egyik legfőbb érve a német katonaság behozatala ellen az volt, hogy az úgysem jelentene segítséget, mert Várad elestét is tétlenül nézte végig a rakamazi táborból.6 8 Az országgyűlés végül is dolgavégezetlenül bomlott fel, mert a katolikus rendek által hozott határozatokat a protestánsok nem fogadták el. Nagy felháborodást váltott ki az is, hogy Zrínyi augusztus végén a protestánsokkal együtt hagyta el az országgyűlést: „Nem hiheti Nagyságod minemű nagy lárma volt tegnap Pozsonyban, az Nagyságod eljövetele végett, hogy maga jövendölése szerint az evangélikusokkal együtt lett elindulása" - írta Wittnyédy Zrínyinek 1662. szept. 3-án.6 9 Az országgyűlés után általános volt a felfordulás. A felvidéki evangélikus nemesség egyre erőteljesebben foglalkozott a töröknek való behódolás gondolatával. Közben már olyan hírek is terjengtek, hogy Apafi önként lemondott a fejedelemségről és helyébe Bocskai Istvánt választották: „Az elment felföldi követek felől sok volt a hír, hogy Kassán gyűlést tartanának és Apaffy követe is köztük volna, hogy Apaffy sponte cedálván az fejedelmeséget és Bocskayt választották volna helyébe."7 0 1662 után azonban Wittnyédy éppúgy mint Zrínyi, már inkább a nemzetközi törökellenes szövetség szervezésével volt elfoglalva, és így Erdély némileg kiesett látókörükből. Ugyanakkor meg kell említenünk azt is, hogy Wittnyédy néhány leveléből az vehető ki, hogy a törökellenes szervezkedésbe a havasalföldi vajda is szeretett volna bekacsolódni.7 1 Az 1663/64. évi törökellenes készülődésnek ezt a mozzanatát még nem tárta fel részletesen történetírásunk, de azt valószínűnek tartjuk, hogy a havasalföldi vajdával való kapcsolatfelvétel az erdélyi fejedelem és főurak révén történhetett. Wittnyédy az 1663/64. évi téli hadjáratban nem vett részt. Inkább azon igyekezett, hogy a felföldieket lebeszélje a hódolásról.7 2 1664 márciusában 200 önköltségén fo-66 Fabó, I. m., 146. 67 Fabó, I. m., 159. 68 Fabó, I. m., 148, 168. 69 WitLev, I., 220. 70 Wittynédy Zrínyinek 1662. szept. 23. Sopron, WitLev, I, 228. 71 Lásd Wittnyédy leveleit Zrínyinek (1663. aug. 14. Sopron), Keczer András- és Menyhértnek és Farkas Lászlónak (1663. szept. 6. Sopron), Zrínyi Péternek (1664. szept. 10. Sopron), WitLev, II, 106, 118-9, 234. 72 Witnyédy levelei Keczer Ambrusnak (1664. jan. 1. Sopron) és Zrínyinek (1664. márc. 1. Sopron), WitLev, II, 139, 168.
