Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
1226 NAGY LEVENTE Wittnyédynek eddig egyetlen Erdélybe küldött megbízottjáról, Kürtösy Péterről, tudunk, akitől azonban még egyetlen levél sem került elő, amin nem is csodálkozhatunk ha figyelembe vesszük, hogy Wittnyédy milyen jellemű embernek tartotta. Wittnyédyt a fejedelem dolgairól Klobusiczky András halála után (1655), annak fia Zsigmond és Mednyánszky Jónás tudósították. így tehát nem kizárt az, hogy a Rákóczi siratóval egybecsengő beszámolót, vagy magát a siratóverset Mednyánszky vagy Klobusiczky küldte meg Wittnyédynek. Rákóczi halála után már egyértelművé vált, hogy a török Várad ellen fog fordulni: „Most Várad vagyon utolsó veszedelemben, és félő Barcsay azt ne adja az töröknek pro satisfactione, mely ha ugy leszen, mind Erdély, mind Moldva, mind Havasalföldé basaságokká lesznek, az honnend az török csaknem az egész körösztenysegnek lehet veszedelmére és most ki sem tudjuk gondolni, minemű veszedelmeknek leszen oka Váradnak elveszése" - írta a már fent idézett levelében Wittnyédy Zrínyinek.49 Zrínyi már az ostrom előtt tisztában volt a váradi vár fontosságával. Ráadásul 1658 nyarán az a hír járta, hogy a váradi kapitányságra pályázik.5 0 így aztán mindent megpróbált, hogy a török figyelmét elvonja a váradi ostromról. Június 25-én, jelentette a Haditanácsnak, hogy Kanizsán véletlenül tűz ütött ki, a vár és a város egyrésze leégett, a lőpor felrobbant és a töröknek 200 ágyúja a tűzben megolvadt.5 1 Ezért meg sem várva a Haditanács engedélyét körülzárta Kanizsát. Akciója nem marad visszhangtalan, Nádasdy emberei a segítségére indultak, Wittnyédy pedig egyenesen Zrínyi dédapjának szigetvári hőstettéhez hasonlította a kanizsai ostromkészületet: „Bezzeg itt teljesednék ám be, hogy az mit nagyságod őse dicsőséges halálával egy török császárnak személyében és hadainak sok számú ezer veszedelmével hazánktól elvesztett, azt unokája nagyobb dicsőséggel és hazánk hasznával visszaadott."5 2 Hogy Zrínyi kanizsai kalandja, egy jól átgondolt katonai diverzió része volt (Kanizsa körülzárásával elvonni a török erőket Várad alól),5 3 azt az is bizonyítja, hogy a kortársak ebben a szellemben ítélték meg az akciót. Lippay így számolt be Kanizsa körülzárásáról: .Azonban bizonios hogy Canisa kiégett pora illitve megh az algiuyis es kapuy megh eghtek, kire nézve Zrini Miklós Uram oda sietett az mi népnek szert teheti Nadasdi Uramis oda külde [...] giülekeznek többenis minden felől, megh szalvan formaliter Zrini Uram Canisat, ugy ertem vitt öregh lövö szerszamotis mit ad az Isten el válik nem sokaigh. Felek raita udvarból megh ne tilchiak. Hasznalni fog annira hogy revocalha az veghbelieket."54 Lippay aggodalmai nem voltak alaptalanok. Egy héttel később már arról értesítette Wesselényit, hogy „Zrini Uram visza külte volt Kanizsa alol az több nepeket, chiak az maga maradott volt ottam," jóllehet a kanizsai diverziós ostrom folytatása kívánatos lett volna, mert a török „az Veghá-49 WiLev, I., 154. 50 „Nevetséges, hogy én a váradi kapitányságra törekedném, azért, mert Erdélyben olyan a helyzet, hogy csak ezen a módon lehetne segíteni, vagy pedig azért, mert én olyan eszetlen vagyok, hogy egészségesen a bélpoklosok közé kívánkozom. Bizony recsegve ropogva omlik össze Erdély és én Senecával mondom: Ha egyszer Isten elkezdte letörni a szerencsénket, akkor azt gyorsan végzi." (Zrínyi Ruchich Jánosnak, 1658 aug. 24, ZMÖM, II, 270.) 61 Zrínyi jelentését idézi Széchy, I. m., IV 86. 52 WitLev, I, 151, 153. 53 Perjés Géza ugyanezen a véleményen van: Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora, Bp., 1965, 109-110. 54 Lippay Wesselényinek, 1660 júl. 2, Pozsony, MOL, AF\V Ε 199, 4. es., H/65/64, 120 fol.
