Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
WITTNYÉDY ISTVÁN ERDÉLYI KAPCSOLATAI 1225 talán nem véletlen az, hogy az ekkor írt leveleiben Wittynédy többször is, a Zrínyi által a Vitéz Hadnagyban értelmezett két aforizmát (<-Jupiter quem perdere uolunt dementat, és Non licet in hello bis peccare) alkalmazza a fejedelem helyzetének érzékeltetésére. Ez azért érdekes, mert Megyeiyvel ugyanezekben a hónapokban fáradozik a Mátyás elmélkedések és a Centuriák, valamint az Aphorismusok kiadásán. Wittnyédy tehát szívesen használta leveliben ugyanazokat a szentenciákat, melyeket Zrínyi prózai műveiben, mintegy ráirányítva ezáltal is a figyelmet azokra: „Bezzeg sokszor repetáihatják in bello non licet bis peccare, bezzeg ha az én uram militiárúl írt könyvét Ispán Ferenc gyakorta olvasta volna s követték volna az tanácsot, ily gyalázatban az egész világ előtt nem estek volna."42 A bukás ellenére Wittnyédy is és Zrínyi is „kitartott" a fejedelem mellett és a török megbékéltetésében látta a helyzet megoldását. Ugyancsak Wittnyédy leveléből értesülhetünk arról, hogy Zrínyi mit javasolt a fejedelemnek: „Megírta az uram ő Nagyságának, hogy az szerencsétlenséget és az nyargaló szerencsének kerekeit megköthetni generositassl, magnanimitassal és liberalitassal, mért ezeket nem követi ő Nagysága. Bizony nem vétene azzal, ha mostani szükségében az negyedik parancsolat ellen föltörné tárházát anyjának és pénzzel restituálná dolgát."4 3 Ugyanakkor Wittnyédyben már 1657 júliusában felsejlett egy nagyobb veszedelem lehetősége: „Szánja meg isten ez kevés maroknyi magyarságot és tartsa meg sok veszedelem közt, hogy nem teljesedjék mostan rajtunk, az két házas közt az társnak való elveszése. [...] Hogy ha a török belekapna Erdélyben, az basaságra akarná fordítani, azt megakadályozzák, megbecsülhetetlen kára forogván ez aránt országunknak" - írta 1657. júl. 14-én Keczer Ambrusnak.4 4 A későbbiekben ez a félelme igazolást is nyert és mind ő, mind pedig Zrínyi eltávolodtak a fejedelemtől, mivel belátták, hogy terveik kivitelezésében már nem számíthatnak a meggyengült Erdélyre.4 5 Ennek ellenére Rákóczi halála mélyen megrendítette: „Ugy vagyon hirdették az csaknem az tájon levő utolsó jó magyar és vitéz Rákóczy felől valami stragemát, mintha megholtnak lenni hirdette magát és élne, de valósággal megholt és mi is csaknem élvén vele együtt megholtunk, kinek halála minémű veszedelmenek, hazánk törvénye és közönséges szabadságunk romlásának lehet oka, az szent isten hatalmában vagyon s csak el kell várnunk."46 Már Varga Imre felhívta a figyelmet arra, hogy Wittnyédynek ez a levele, melyben Rákóczi halálát is részletesen leírja Zrínyinek, sok helyütt szó szerint megegyezik a Siralmas panaszát hallgasd meg... kezdetű Rákóczi Györgyről írott siratóverssel.4 7 Varga Imre megfigyelését továbbgondolva Kovács Sándor Iván feltételezte, hogy a fejedelem haláláról szóló tudósítást—vagy akár magát a siratóverset — valamely sárospataki vagy erdélyi illetőségű személy juttatta el Wittnyédyhez.4 8 42 Wittynédy Keczer Ambrusnak 1657. okt. 5., WitLev, I., 114. Vö. még: Mednyánszkynak (1657. aug. 28 és dec. 24.), Thököly Istvánnak (1657. dec. 24.) írt leveleket. Uo., 74, 123, 125. 1. 43 Wittnyédy Mednyánszkynak, 1658. jan. 8., Sopron, WitLev, I., 126. 44 WitLev, I., 64-5. 1. 45 Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról, Századok, 1972, 663-665. Péter Katalin Zrínyi abbéli szándékát, hogy török támogatással akarta Rákóczit magyar királlyá tenni 1657 okt. 18 Zrínyinek, 1657 okt. 29 Keczer Ambrusnak és 1657 okt. 29 Keczer Menyhértnek írt leveleire alapozza. (Vö. WitLev, I, 78, 80, 122.) 46 Wittnyédy Zrínyinek 1660. júl. 11., WitLev, I., 152. 47 RMKT XVII, 9., 738. 48 Kovács Sándor Iván: Utószó az Adriai tengernek Syrenaia hasonmás kiadásához, Bp., 1980, 51-52.
