Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
1224 NAGY LEVENTE Wittnyédy tehát tisztában volt a lengyelországi vállalkozás súlyával és azt is tudta, hogy Zrínyi is támogatja azt: „Mint magyar gondolkodom egy maroknyi nemzetünk megmaradásárul, mert bizonyos az ő Nagysága [IL Rákóczi György] szerencséjén vagy szerencsétlenségén fordulnak vagy javunkra vagy utolsó veszedelmünkre [...] talán valaha az szegény magyarság aluvó istene felébred és még becsületre hoz bennünket, melyben az én katona uram jó segítség volna [...] ha az jó isten valamely hasznos szolgálatjára nevelte és tartotta szegény nemzetünknek."35 1657. márc. 15-i levelében Wittnyédy ismét sürgette Mednyánszkyt, hogy ne hagyja őket bizonytalanságban és pontosan tudósítsa a törökkel való egyezség felől, felajánlva ismét azt, hogy Zrínyi akár „extremitásokra" is kész a fejedelem érdekében: „Az tobby közt irtam kegyelmednek az Török paratioirul [készülődéséről], mely valóban sürüssen uiul földünkön, kellenis tülő, mint egy nagy ár viztul tartanunk, de az nagy securitas, vagi talan negligentia, ezek nemis gondolkodtak felőle, annak bizoniosab megh tudasara, senkinek iob modgia nincsen mint kegyelmednek, azmint előbbi levelemben kértem kegyelmedet, ugy mostis kerem, kegyelmed faradgyon ez közönséges dologban, tudhassunk valamit felőlő, es tellieseggel az gondviseletlenseghben ne veszünk el, mert nekunkis iut abban. Az Ur [Zrínyi] a rea bizot dologban szívesen farad, es az mint megh irtam extremitasokatiskesz[...] tenni. "36 Mednyánszky rövidesen megnyugtathatta Wittnyédyt, mert ő 1657 áprilisában már magabiztosan cáfolta a lengyelországi vállalkozást befeketíteni akaró híreszteléseket: „Az fejedelem dolgai igen szerencsésen folyanak abban securus lehet Kegyelmed, és minden felőle való hírek csak hazgságok [...] úgy látom nem az dezma részeges bolond [a fejedelem], kinek az emberek hirdetik, actiói megmutatják."3 7 Ekkora azonban már a bécsi udvar sem nézte jó szemmel Rákóczi ténykedéseit. Csapatokat akartak indítani ellene, ráadásul Zrínyi vezetésével: „Ezen alkalmatossággal írhatom azt is Nagyságodnak, hogy az mi magyarin secreta intentioja az fejedelem ellen közönségessé lett, sőt in specie már az Nagyságod neve forog pro duce belli."38 Wesselényinek, Nádasdynak és Zrínyinek végül is sikerült meghiúsítaniuk, hogy a Habsburg haderő hátba támadja Rákóczit.3 9 1657 nyarára azonban már nyilvánvalóvá vált a fejedelem bukása. Wittnyédy annyira fel volt háborodva a fejedelem meggondolatlansága miatt, hogy még a fejedelem elleni Habsburg diverziót sem ítélte el egyértelműen.4 0 Felháborodásának az volt az oka, hogy az erdélyi hadsereg tatár fogságba kerülése nyilvánvalóvá tette, hogy II. Rákóczi György nem biztosította magát a Porta felől: „Ha lengyel király akart lenni, mért nem lett Báthoiy István követője, ki az török segítségével lett királlyá' ' - írta 1657. okt. 5-én Keczer Ambrusnak.4 1 Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy 35 Wittnyédy Thököly Istvánnak, 1657. febr. 2., Sopron, WitLev, I, 95. 36 Wittnyédy Mednyánszkynak 1657. márc. 15., Leveleskönyv, 290. fol. 37 Wittnyédy Farkas Andrásnak, 1657. ápr. 8., WitLev, I., 54. Vo. még Wittnyédynek Zrínyinek (1657. ápr. 22) és Megynánszkynak (1657. ápr. 25.) írt leveleit. Uo., 60, 97. 38 Wittnyédy Zrínyinek, 1657. máj. 27., WitLev, I., 110. 39 Klaniczay, I., m., 597. 40 „Ugy vagyon ez ő folsége mi kegyelmes koronás király urunk és az szent korona jurisdictioja alatt legyenek azon jószágok és nagy hostilitasnak az jele, de némelyiknél az desperatus lengyeleknek rablások, mentséget admittál, melyet ha ugyan ad examen politicum vennénk, nem tudom lehet-e annak mentsége, az ki annak határit rabolja pusztítja, az kitül segítséget kér és remél." (Wittnyédy Mednyánszkynak, 1657. júl. 21., WitLev, I., 69.) 41 WitLev, I., 115.
