Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
WITTNYÉDY ISTVÁN ERDÉLYI KAPCSOLATAI 1223 hasznom, ha iol viseled magadat." Wittnyédynek ebből a leveléből még az is kiderül, hogy ő maga is szeretett volna Erdélybe bemenni, de Klobusiczky halálával ezek a tervei szertefoszlottak: ,,Αζ en oda be való menetelem felől neis gondolkodgial, mert csak az arant való almamotis el temették szegeniel [Klobusiczkyval].,,29 Konkrét tárgyalások Rákóczi megbízottai és Zrínyi között az 1655. évi pozsonyi országgyűlésen folytak. „Klobusiczky urammal—írta Zrínyi Rákóczinak—mivelhogy Nagyságod parancsolja, szintén úgy beszélek confidenter, mint ha az Nagyságod személye volna."3 0 Klobusiczkynak egyéni elképzelései is voltak Zrínyi nádorságáról és Rákóczi magyar királyságáról, de Wittnyédy egyik levele arra enged következtetni, hogy ezek a, feltehetőleg Zrínyinek is a tudomására hozott tervek, Klobusiczkyval együtt szálltak sírba: „Ha szegény Klobusiczkyval való beszédeknek lehet vala futamatja, meg nem előzvén őtet az halál, jó volna elsőben egy palatínus, azután valamely hercegség, ezután is az mit az jó Isten Nagyságodnak rendelt másé nem lészen."31 Zrínyi és Wittnyédy is nagy várakozással tekintettek a fejedelem lengyelországi vállalkozása elé.3 2 Zrínyi már a hadjárat kezdetén, miközben támogatásáról biztosította, óvatosságra is intette a fejedelmet: „Engem, Nagyságos Uram, semmi üdő, semmi szerencse Nagyságod kötelességétül el nem fog vetni, de az én vékony erőm nem ad egyébre alkalmatosságot, hanem csak az jó kívánságra, kivel bizony valamikor lehet, megegyezik cselekedetem is, ha életem veszedelmével kellene is meglenni. Az Nagyságod kozákokkal való és másokkal egyessége bizony dolog az rossz magyaroknak, és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított. S tudnivaló, hogy ha lehet, bizony minden mesterségekkel meggátolják ha lehet, de az Úr Isten confundálja őket minden hamis mesterségekkel. Tudom, erdéli fejedelem úgy cselekszik mindent, hogy minden történhető dolgokat megnéz és provideál előbb."33 Wittnyédy jobban aggódott, mint Zrínyi. Ugyanakkor nem volt annyira tájékozott mint a horvát bán, mert már a hadjárat elején kérdésekkel és kételyekkel teli levelet írt Mednyánszkynak: „Az török felől az mint az experientia bizonyítja, és az historicusok is abban concurralnak, senki magának bizonyost ne ígéijen, mert ő az alkalmatosságot el nem mulatja, és azért is, noha úgy hallom, vagyon lovas török és janicsár ő Nagyságával, ugyan méltó ő reájok vigyázni, mivel vagyon oly hír is, midőn ő Nagysága az portán ezen dologrúl instálna, az lett válasza, csodálja az porta, magát elegyíti ő Nagysága ez dologban."3 4 29 Wittnyédy Kürtösy Péternek, 1656. nov. 6., Dörföly, Leveleskönyv, 154. fol. A levél teljes szövegét a függelékben közöljük. 30 Zrínyi Π. Rákóczi Györgynek Pozsony, 1655 raárc. 5, in ZrinLev, 83—4-, Vo. még Rákóczi László: Napló, kiad. Horn Ildikó, Bp., 1990, 132, 136. Ugyancsak Klobusiczkytól tudjuk, hogy Zrínyi 1655 április 7-én beadványban fordult az országgyűlési követekhez. Zrínyinek ez az írása mára elveszett, csak Klobusiczky minősítése maradt fenn, miszerint „kemény írás valóban". (Idézi Klaniczay, I. m., 528.) 31 Wittnyédy levele Zrínyinek, 1657. jan. 18., Dörföly = WitLev, I., 38. Vö. még: Klaniczay, I. m., 546. 32 „Úgy látom az fátum nagy változásokat készít, adja Isten, javára legyenek szegény magyaroknak" - írta Zrínyi még a hadjárat megkezdése előtt, 1656 dec. 30-án, Rákóczinak. Az utolsó fennmaradt Rákóczihoz szóló levelében (1657 jan. 24.) meg egyenesen ezt írta: „Az Isten engedje, hogy erdéli fejedelem által virradjon meg szegény magyarra." (ZrinLev, 91, 92.) Hasonló szellemben nyilatkozott Nádasdy is a lengyelországi hadjárat kezdetén: „Támasszon Isten tündöklő csillagot az magyarnak". (Idézi Klaniczay, I. m., 549.)Wittnyédy leveleiben is gyakran esik szó arról, hogy ha III. Ferdinánd meghalna „nagyot fordulna a világ." (Mednyánszkyank Sopron, 1657 márc. 28 in WitLev, I, 49-50.) 33 Zrínyi II. Rákóczi Györgynek, Csáktornya, 1657. jan. 24, ZrinLev, 92. 34 Mednyánszkynak 1657. febr. 2., Sopron, WitLev, I, 93.
