Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
HADÜGYI REFORMKÍSÉRLETEK 1848 ELŐTT 1209 értéke, úgy vált mindinkább teherré az egyenruha és a fegyver beszerzése, valamint a gyakorlatozás és a parádézás — különösen a szerényebb jövedelmű polgárok számára. A polgárok egy része szívesebben fizetett váltságot vagy büntetést, semmint szolgálnia kelljen a polgárőrségben. Az 1830-as években tehát sokkal inkább a társas szórakozás színterei, vagy a városi reprezentáció eszközei voltak a polgárőrségek, semmint a polgárok honvédelmi felkészítését, fegyveres kiképzését szolgálták volna. A különböző nemzetiségű századok egymás közti rivalizálása, a polgárság személyes torzsalkodásai, vagy egyszerűen anyagi nehézségek és céltalanság következtében számos településen felbomlott, vagy a felbomlás szélére jutott a polgárőrség.5 9 A polgári őrseregek létének a nemesség liberális reformmozgalma próbált új értelmet adni, miután egyes ellenzéki politikusok az önálló nemzeti haderő csíráját vélték felfedezni a szabad királyi városok polgárőrségeiben. A Tolna megyei reformellenzék már 1832-ben a „nemzeti s polgári fegyveres erő" felállítását javasolta, mégpedig olyan módon, hogy a szabad királyi és egyéb népesebb városokban már fennálló „polgári seregek állapota törvényesíttessen és célirányosan elrendeltessen", majd ezek mintájára a nagyobb lélekszámú, és örökváltság szerződést kötő településeken megyei felügyelet mellett „polgári őrség"-et szervezzenek.60 A polgárőrségek törvényesítésének kísérlete jó egy évtizeddel később, a városok általános rendezése, Ш. reformja kapcsán került napirendre a pozsonyi országgyűlésen. A szabad királyi városokról alkotott 1843-as törvényjavaslat szerint minden polgár köteles lett volna 40 éves koráig a polgárőrségben szolgálni. A polgárőrség hűségére bízták volna a város rendjének fenntartását, és ha a haza védelme megkívánta volna, a polgári őrsereg az ország határán belül is köteles lett volna „hadi szolgálatot" tenni.61 Az országgyűlésen a konzervatívok egyöntetűen ellenezték a polgárőri szolgálat kötelezővé tételét, azzal az indokkal, hogy ezáltal aránytalanul nagy anyagi teher hárulna a kisebb városokra és a szegényebb polgárokra. A konzervatívok persze valójában a szegényebbeket próbálták távol tartani a polgárőri szolgálattól, mert úgy vélekedtek, hogy akinek „semmije sincs, s napszámmal keresi a kenyeret, annak kezébe veszedelmes fegyvert adni". Konzervatív álláspont szerint a polgárőrségek rendezése szoros összefüggésben volt „a honvédelmi rendszerrel", ezért a többség a kérdés tárgyalását el kívánta halasztani a nemesi felkelés, ill. az egész „honvédelmi rendszer" rendezéséig. A liberálisok, így pl. Eötvös József báró amellett kardoskodtak, hogy a polgárőrség létezése a városokra nézve „kívánatos, hasznos és célszerű", ezért támogatták a törvényjavaslatot, ragaszkodván ahhoz, hogy a polgárőri szolgálat kötelező legyen. Indítványozták egyes ellenzékiek azt is, hogy törvény mondja ki, miszerint a polgárőrségeknél mindenütt „nemzeti öltözet s magyar parancsszó hozassék be, mint 69 Oszetzky Dénes: A hazai polgárság problémái a rendiség felbomlásakor. Bp., 1935. 24., Bárdos Kornél·. Győr zenéje a 17-18. században. Bp., 1980. 299-310., Mithay Sándor·. A pápai fegyveres polgárság. In: Veszprém megyei honismereti tanulmányok, XII. Veszprém, 1986. 43-52., Molnár András 1988/1. 75-88. 60 ZML Országgyűlési iratok 1832/1836. Kivonat Tolna megye 1832. augusztus 11-14-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből. (Tolna megye észrevételei az országos rendszeres bizottsági munkálatokra.) Vö. Csapó Mária·. Tolna megye a reformkori politikai küzdelmekben. Bp., 1989. 51. 61 Törvényczikkely a királyi városokról 1843. Pozsony, 1843. 36. (országgyűlési nyomtatvány), vö. Csizmadia Andor·. A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941. 153.
