Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
1210 MOLNÁR ANDRÁS a nemzetiség emelésének egy-egy tényezője", sőt némelyek a szabad királyi városoknak csak akkor kívántak országgyűlési szavazati jogot adni, ha „nemzetiek lesznek" — mindezeket azonban még az ellenzék többsége is elvetette.6 2 Zichy Ottó gróf arra hívta fel a figyelmet, hogy a polgári őrsereg a tapasztalat szerint jobban bánik a polgárokkal, mint a katonai karhatalom. Példaként említette a prágai munkások gépromboló mozgalmát, amelyet az első politikai követelés alkalmával katonai karhatalom fojtott vérbe. A rend áldozatok nélküli helyreállítására csak a francia „garde national" képes, Ausztria nyers katonái nem. Noha a vitában — Zichy Ottó szerint — a főrendek is elismerték, hogy „a polgári őrsereg felállítása szükséges és hasznos a közcsend és rend fenntartására, mindenki elismerte, hogy hazánk végveszély óráiban a fegyverben gyakorolt polgárságra elkerülhetlen szükség számot tartani",63 a polgárőrségre vonatkozó cikkelyek mégsem léphettek életbe, mert az országgyűlés a kérdés eldöntését a városok reformjának egészével együtt elodázta. Perczel Mór, Tolna megye ellenzéki követe még a polgárőrségi törvénycikkelyek országgyűlési tárgyalása során kifejezte reményét, hogy — tekintettel az utóbbi időben tanúsított nemzeti mozgalmakra, jelesen a budai, pécsi és pápai „csinos magyar öltönyű polgári őrseregek keletkezésére" — nem múlik el húsz év, és Magyarországon „a többnyire idegen származású városi polgárok százezerre növekvő fegyveres sereget tudandnak előállítani, magyar öltönyben és magyarul parancsoltan".6 4 A napóleoni háborúk idején a szabad királyi városok mintegy harmada rendelkezett legalább egy századnyi magyar polgárőrséggel. Egyenruhájuk általában kék posztóból készült, csákójuk (vagy süvegük) és csizmájuk, továbbá szíjazatuk fekete volt. Lovasaik a huszárokéhoz hasonló, fekete prémmel díszített mentét hordtak. A polgárőrségek magyar századait mintegy negyedszázados pangás után, az 1840-es évek elején kezdték újjászervezni, a városokban is egyre inkább terjedő nemzeti mozgalom hatására. Szeged polgárőrségét 1840-ben szervezték újjá. Ettől kezdve kizárólag magyar vezényleti nyelvet használtak, egyenruhájuk pedig egységesen világoskék posztóból készült, ezüst zsinórzattal és meggyszínű csákóval. Alapszabályaikat 1843-ban, szegedi „nemzeti polgári őrsereg" néven adták ki.6 5 Pécs polgárőrségét 1841 nyarán rendezték, ekkor fogadták el a város „magyar nemzeti polgárőrseregének" pontosabban a világoskék egyenruhájú magyar századnak új rendszabályait.6 6 A polgárőrségek nemzeti külsőségek közepette történő újjászületésére a császári tit-62 Az országgyűlés 1843. október 16-i illetve november 4-i kerületi üléseiről: Pesti Hírlap 1843. október 26. (294. sz.) 725., 1843. november 9. (298. sz.) 768. Az alsótábla 1844. február 12-i, és június 18-i országos üléseiről: Országgyűlési napló 1843/1844. 2. köt. 364-365., 4. köt. 185., az 1844. március 29-i főrendi ülésről (Eötvös felszólalásával): Főrendi napló 1843/1844. 4. köt. 152-154., Pesti Hírlap 1844. április 14. (343. sz.) 63 Főrendi napló 1843/1844. 6. köt. 60. 64 Országgyűlési napló 1843/1844. 3. köt. 116. 65 Reizner János: Szeged története. Szeged, 1899. 2. köt. 44., 3. köt. 114., A szegedi nemzeti polgári őrsereg szabályai. Szeged, 1843., Nemes sz. kir. Szeged városa egyenruhás polgárjainak zászlószentelés! javallata. Szeged, 1844. (Nyomtatványok az OSZK-ban.) 66 Baranya Megyei Levéltár. Pécs sz. kir. város tanácsülési jkve. 1841:152., 984., 1179., 1749. és uo: „Pécs szabad királyi városa magyar nemzeti polgárőrseregének rendszabályai." (Nyomtatvány)
