Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
1202 MOLNÁR ANDRÁS csak Pesten, 1844-ben kiadott könyvecske. A katonai társalgási kézikönyv szerzője Czetz János, a es. kir. 62. gyalogezred hadnagya volt. Czetz Kiss Károly szótáraira, valamint Kiss véleményére támaszkodva állította össze a mindennapi használatra szánt könyvecskét, azzal a szándékkal, hogy a hadseregben használatos német kifejezések és vezényszavak magyar fordításának segítségével a tisztek könnyebben szót érthessenek a magyar legénységgel. Czetz Jánost magyar nyelvű hadnyelvtana alapján az akadémia levelező tagjául ajánlották 1844 decemberében. Munkáját méltányolták ugyan, ám felvételét későbbre halasztották. Közben brassói állomáshelyéről egy időre Pestre helyezték át. Czetz ekkor az újjászervezett pesti polgárőrség kiképzésében vett részt, katonai alapfogalmakat és céllövészetet tanított a polgárőröknek.35 A fennálló haderő nyílt bírálata, és a honvédelem reformjának feszegetése még a Magyar Tudományos Akadémián sem volt tanácsos a cs. kir. hadseregben szolgáló magyar tisztek számára. Az ország honvédelmi rendszerének legmerészebb tudományos kritikájára Horváth Mihály történész vállalkozott. Horváth „A magyar honvédelem történeti vázlata" címmel, 1842. november 22-én olvasta fel akadémiai székfoglalóját. Értekezése a magyar liberális ellenzék aktuális törekvéseit tükrözte, és közvetlen politikai célt szolgált: a történettudomány sajátos eszközeivel kívánta ráirányítani a figyelmet a nemesi adómentesség tarthatatlanságára, és ezzel összefüggésben a hadviselés nemesi módjának gyökeres átalakítására. Saját korának eszméit vetítette vissza a magyarság távoli múltjába, amikor a honfoglalás kapcsán a „nemzeti őrsereg"-et emlegette: „őseinknél is a nemzeti védhad-rendszert — (Landwehre) találjuk fel, melynek jelleme: azon háborúkat, melyeknek tárgya vagy érdeke az egész népet illeti, a társaság fogalmából eredő kötelességként közös erővel viselni". Európa politikai viszonyai arról győzték meg a szerzőt, hogy „az országvédelemnek állandó nagy zsoldos hadakkal való eszközlése" csak egy átmeneti korszak sajátossága, mely után az államok kénytelenek lesznek visszatérni az úgynevezett „polgári honvédelem"-hez, vagy „polgári hadrendszer"-hez. Horváth azzal zárta értekezését, hogy „a fennálló katonai rendszer már maga sem felelhet meg az európai újabb statuspolitikának; és mind a királyi széknek, mind az alkotmányos szabadságnak kellő biztosítása a nemzeti vagy inkább polgári védhad-rendszert tűzik ki a gyökeres javítás céljául".36 Horváth eredeti székfoglalója még ennél is keményebben fogalmazhatott, az akadémia vezetőinek kívánságára azonban a szerző kénytelen volt átdolgozni a kéziratot, hogy a cenzor ne akadhasson fönn rajta.3 7 Horváth azt szerette volna, ha értekezése még 1843 tavaszán, az országgyűlési követutasítások kidolgozása, ill. a követválasztások előtt napvilágot lát, és a „polgári védhad-rendszer" népszerűsítése befolyást gyakorolhat az országgyűlés tárgyalásaira. Ez azonban elmaradt, mert a székfoglaló csak három évvel később, 1846 elején kerülhetett kiadásra.38 1846 36 Petri Edit: Czetz János. Bp., 1991. 12-16., Kedves Gyula: Czetz János, a szabadságharc legifjabb tábornoka. Bp., 1996. 8-9. 36 Horváth Mihály: A magyar honvédelem történeti vázlata. In: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái. Pest, 1868. 1. köt. 147-245., vö. Márki Sándor 1917. 58-60., Fenyő István 97., Borús Józsefé., Hadtörténet 1. köt. 445. 37 MTAK Kézirattár. Toldy Ferenc levelezése 279. Horváth Mihály levele Toldyhoz. Somlóvár, 1842. december 15., vö. Márki Sándor 1917. 59., Molnár András 1988/2. 391. 38 Márki Sándor 1917. 60-61., vö. Molnár András 1988/2. 391.
