Századok – 1999
Közlemények - Molnár Péter: A Magyarországi kormányzat mint a regimen mixtum példája I/113
118 MOLNÁR PÉTER az annak három összetevőjéhez tartozó tulajdonságok (ratio, virtus, lex/consensus) között a legkisebb a disszonancia.36 James M. Blythe joggal mutatott rá, hogy Engelbert a Hamm által jelölt szöveghelyen a regnum-aristocratia-democratia együttesét csak a három egyszerű kormányformából kialakult kormányzatok között nevezi legjobbnak37 32 amerikai kutató — más érvekre támaszkodva — azonban szintén osztja német kollégája végső verdiktjét.3 8 Blythe felhívja a figyelmet Engelbertnek a mind a négy egyszerű kormányforma együtteséből álló vegyes kormányzattal kapcsolatban megfogalmazott észrevételeinek egyik elemére. Engelbert egyrészt megállapítja, hogy a Politika szerint egyesek szemében ez utóbbi a legjobb kormányzati forma, hozzátéve, hogy Arisztotelész e megjegyzést nem kommentálja.39 Bencés szerzőnk másrészt kijelenti, hogy ez a kormányzat a királyoknak a legjobb kormányformával kapcsolatos hibái révén terjedhetett el széleskörűen.4 0 Blythe szerint a legjobb kormányforma, melyet ez utóbbi kontextusban Engelbert említ, nem más, mint a magyarországi példával illusztrált három összetevőjű vegyes kormányzati rendszer. Való igaz, hogy — miként azt Blythe is aláhúzza — a De regimine principum kormányforma-klasszifikációjának alapjellegzetessége az oligarchiaellenes tendencia,41 mely egészen az itáliai városi popolokormányzatok oligarchiaellenes törvényeinek támogatásáig is eljut.4 2 Az oligarchikus elem kizárása az ideális kormányzatból tehát így érthető Engelbertnél, míg a democratia Blythe szerint épp azért szerepelhet az utóbbi egyik összetevőjeként, mivel garanciát jelentene az oligarchikus elem kizárására a hatalomból. Az amerikai kutató ezt a tézisét Engelbert egy másik műve, a Speculum virtutum moralium egyik szöveghelyével véli bizonyíthatónak, ahol a „XII táblás törvények által kormányzott Sparta" (sic) kormányzatának engelberti leírása Blythe szerint a regnum-aristocratia-de-36 De regimine principum Tr. I., c. 15., i. m. 35. 37 Blythe, Ideal Government... 134., 49. j. Vb. De regimine principum Tr. I., c. 15. „Harum quoque politiarum, quae componuntur ex tribus, meliores sunt illae, quae sibi invicem minus adversantur secundum sua principia et formas et fines regiminis. Unde inter has melior esse videtur illa, quae ex regno et Aristocratia et Democratia componitur..." i. m. 35. Hozzátehetjük: Engelbert másutt a ratiot és virtust a consensusszal (és voluntasszaï) szembeállítva szerepelteti. (VÖ. a 26. jegyzetben hivatkozott szöveghelyet!) 38 Blythe, Ideal Government... 135-137. 39 De regimine principum Tr. I., c. 16. „De hac politia dicit Philosophus Tertio Politicorum [11,6 (1265b)], quod quidam aestimaverunt optimam politiam ex omnibus esse mixtam. Tamen ipse Philosophus talem politiam non multum laudat nec vitupérât." I. m. 37. VÖ. Aristotelis Politicorvm libri octo cum vetvsta translatione Gvilelmi de Moerbeka (ed. Ε Svsemihl) (Lipsiae, 1872), 92. 40 Uo. Tr. I., c. 9. „...possibilis est etiam politia ex omnibus quatuor speciebus politiarum, quae licet sit magis difficilis et laboriosi regiminis, est tamen in usu satis communis propter desidiam et negligentiam Principum et Regum circa observationem optimi et convenientissimi regiminis." Uo. 24-25. 41 Az olicratia az egyszerű kormányformák között, míg az oligarchikus összetevőjű kormányzatok a vegyes kormányzatok adott csoportjában (két, illetve három egyszerű kormányformából álló együttesek) mindig a leginkább negatív értékelést kapják Engelberttől. Az oligarchikus elem ugyanakkor ez utóbbiak — köztük is a monarchikus elemet nem tartalmazóak — esetében a bencés szerző által legfőbb bajnak tartott discordia és seditiones forrása. (Az utóbbira 1. uo. Tr. I., c. 8., uo. 24. és Tr. I., c. 15., 36.) 42 Uo. Tr. I., c. 7. „Sed quia nobiles pro majori parte aspirant magis ad potentiam et excellentiam suam et suorum, quam ad bonum commune, propter hoc civitates, meliori regimine utentes, raro consueverunt nobiles eligere vei admittere ad Consulatus et regimina..." uo. 22.
