Századok – 1999
Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141
NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1185 A népes magyarországi nemesi rend minden tizedik tagja rendelkezett úrbéres jellegű földdel, illetve tartotta feudális jellegű függésben legalább egy embertársát. A jogi személyiségű birtokosokkal (a kincstár, az egyház és néhány királyi város) szemben a nemesség tartotta kézben a földbirtok csaknem háromnegyedét. A legszűkebben vett Magyarországon minden 10. hold a királyé, minden 6. a katolikus klérusé volt. A nemesi birtokokon belül a nagy latifundiumok urainak túlsúlya még az eddigi becsléseket is felülmúlta: minden három holdból kettő a birtokosok két százalékát kitevő 110 nagybirtokos kezében volt. Az adatokból úgy tűnik, hogy a másik irányba (azaz lefelé) kell korrigálni még az eddigi óvatos becsléseket is a bene possessionatus nemességet illetően. Legvagyonosabb csoportjába mintegy háromszázan tartoztak, de egyharmada ezeknek is mágnási címmel bírt. Körülbelül ugyanennyien tartoztak a valódi középbirtokosnak nevezett 500-1 000 holdasok közé is. Csak a középbirtok alsó határa felé válik szélesebbé a mezőny: az összesen legfeljebb kétezer főnyi középréteg kétharmada ötszáz holdnál kevesebbet bírt. A nemesség valamilyen „úri" tulajdonnal rendelkező tizedének zöme (kétharmada) száz holdnál kisebb birtokon, tekintélyes részük mindössze egy-két zsellér fölött uraskodva ápolgatta a kiváltságosokhoz tartozás tudatát. A birtokok széttagoltságát vizsgálva rámutattunk, hogy a birtokos nemesség egy része, még ha birtokának nagysága ezt nem is zárta volna ki, aligha kapcsolódhatott be a racionális „új mezőgazdaság" születésének folyamatába, birtoka ugyanis csak az egyre inkább archaikusnak számító , járadékoltató" rendszerben jövedelmezhetett egyáltalán valamit. Adatszeníen mutattuk meg, milyen gyakran nem esett egybe társadalmi státus és vagyoni helyzet a feudális társadalom csúcsain sem: mágnás és nagybirtokos olyannyira nem azonos fogalom, hogy csak a főrangú birtokosok harmada tartozott a valóban gazdagnak számítók közé; másik harmaduk a jómódú középbirtokosokkal állt egy nívón, a többiek pedig csak egy kisebb középbirtok jövedelméből próbálták meg a „költséges két betűk", (t.i. a br. vagy gr. betűk) által megkövetelt fényt kifejteni.5 0 A néhány oldalba vagy egy-két táblázatba sűríthető statisztikai összefoglalás mellett, reményeink szerint a hamarosan megjelenő adattár hasznos segédeszköz lehet a kutatók és a helytörténet vagy családtörténet iránt érdeklődő történetbúvárok számára. A birtokviszonyokat ábrázoló térképek pedig remélhetőleg segítenek a hatalmas adattömeg fogyaszthatóvá tételében. 50 A „drága két betű kifejezést Wesselényi Miklós használta egy Deákhoz írott levelében. Történelmi Tár, 1906.
