Századok – 1999
Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141
1160 FÓNAGY ZOLTÁN dési háborúban Mária Terézia ellen fordult, 1742-ben összes magyarországi birtokát elkobozták, jövedelmeit a háború céljára foglalták le. A birtokok kisebb részét eladták, a megmaradt rész tartós kincstári tulajdonná vált. A háború után a békeszerződés előírta a herceg kárpótlását, de a birtokok viszszaadására nem került sor. Valószínűleg ezzel a rendezetlen üggyel függött össze, hogy az úrbéri tabellákban még mindig a modenai herceg szerepelt birtokosként, holott az uradalmat valójában a kamara kezelte és rendelkezett jövedelmével. Más birtoktestek is mentek át tulajdonosváltozáson közvetlenül az úrbérrendezés előtt. A zálogügyletek révén a 17. században a Zichyek birtokába került óbudai és visegrádi királyi birtok visszaszerzésére indított per megnyerése után éppen 1766-ban vette át a kamara e két uradalom kezelését, amelyeket a későbbiekben koronauradalomként az egyik legjövedelmezőbb kincstári birtokká fejlesztettek. Az elzálogosított ungvári uradalmat 1764-ben Gyulay Ferenc gróftól, a diósgyőri koronauradalmat 1755-ben az egri káptalantól váltották vissza a kincstár részére. Ugyanakkor a szintén zálogban levő magyaróvári uradalom 1766-ban adományozás révén jogilag is a Habsburg család, pontosabban Mária Krisztina főhercegnő és férje, Albert herceg magyarországi helytartó tulajdonába került.3 7 A kincstár, mint birtokos súlyát jelentősen növelte a temesi bánság területén fekvő birtokkomplexuma. Ez a terület ekkor még teljes egészében kincstári tulajdonban volt, egy részének elidegenítése csak II. József uralkodása idején kezdődött meg. Adattárunkban e birtokok nem jelennek meg, hiszen itt 1767-1772 között még nem történt meg az úrbérrendezés. A Bánát egyébként (ld. a Függelékben) közvetlen bécsi igazgatás alatt állt, visszacsatolása csak 1778-ban történt meg. Az 1. térképen a kincstári birtokok súlyának valósághűbb érzékeltetése érdekében bevontuk az ábrázolásba a későbbi 3 bánáti vármegye területét is. Az előbbiekben vázolt módosító tényezők figyelembevételével a kincstári birtokok úrbéres állományát a következőképpen korrigáltuk: A tabellákban kamarai, illetve koronauradalomként szerepelt: Tulajdonos Birtok Telek Hold Jobbágy Zsellér Házatlan KIRÁLYI KAMARA 374 7,816.000 382619 16955 7043 1340 KIRÁLYI KORONA 49 1,353.000 56112 3525 3041 499 ÖSSZESEN: 423 9,169.000 438731 20480 10084 1839 Ehhez hozzá kell adni a modenai herceg birtokaként összeírt, de valójában kincstári tulajdonban levő Arad megyei uradalmakat. Le kell vonni a kamaraiként összeírt, de a Habsburg család birtokában levő béllyei és ráckevei uradalmat. Tulajdonos Birtok Telek Hold Jobbágy Zsellér Házatlan KINCSTÁRIKÉNT ÖSSZEÍRT 423 9,169.000 438731 20480 10084 1839 +MODENAI HG. 120 1,650.875 86707 7008 3274 350 -BÉLLYEI URADALOM 28 985.875 37732 1840 528 95 -RÁCKEVEI URADALOM 11 327.250 14935 457 595 131 KINCSTÁRI BIRTOKOK ÖSSZESEN: 504 9,506.750 472771 25191 12235 1963 Ε módosító tényezők figyelembe vételével a kincstári birtokok területe tehát a valóságban mintegy 8%-kal nagyobb volt az úrbéres tabellák összesítésével ka-37 Nagy István: A magyar kamara 1686-1848, Budapest, 1971. 116-118.
